Csendes Percek május 8.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                         2012. május 8. kedd                          

Róm 8,15-31.

15 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a
fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!" 16 Maga a
Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten
gyermekei vagyunk. 17 Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei
Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy
vele együtt meg is dicsőüljünk.
18 Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a
dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19 Mert a teremtett világ
sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. 20 A teremtett világ
ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az
által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, 21 hogy a
teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából
Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. 22 Hiszen tudjuk, hogy az
egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig.
23 De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első
zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra,
testünk megváltására. 24 Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a
reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki,
azt miért kellene remélnie? 25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk,
akkor állhatatossággal várjuk. 26 Ugyanígy segít a Lélek is a mi
erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni,
ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan
fohászkodásokkal. 27 Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek
gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. 28 Azt
pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál,
azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. 29 Mert akiket eleve
kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia
képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között. 30 Akikről
pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott,
azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is
dicsőítette.
31 Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?

                              TÁVLATOK
                              

Azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a
dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. (Róm 8,18)

Dédnagyapám arca mindig ráncokba fut, amikor nevet. Kék szemei ilyenkor
egy pajkos iskolásfiú tekintetét tükrözik. A közel száz év tapasztalata,
személyes tragédiák és történelmi katasztrófák formálták az életről
alkotott képét.
Amikor csalódásaimról beszélek neki, egy kósza fejbiccentéssel veszi
tudomásul. Dédnagyapám válaszai mindig gyengédséget hordoznak, ami
gyakran az idős kor velejárója. "Nos" - ezzel a fordulattal kezd el
beszélni, majd szünetet tart, hogy gondolatait helyes módon sorba vegye.
Napi aggodalmaim gyorsan eltűnő gondolatokká válnak majd, - bíztat
gyakran. Nem veszi félvállról problémáimat, egyszerűen más látószögből
nézi őket. Bölcsessége és lelki békessége abból fakad, hogy Istent
mindig hűségesnek tapasztalta meg.
Teremtőnk gondolatainak távlatai sokkal messzebbre nyúlnak vissza a
dédnagyapáénál. Nem 1913-ban kezdődtek. Isten távlatai mindig léteztek,
örökkévalóak. Isten nem kicsinyli le harcainkat és fájdalmainkat, hanem
az örökkévalóság fényében látja azokat. Amikor nem értjük, miért nem úgy
cselekszik, ahogyan kérjük, a Szentírás arra bátorít, bízzunk benne.

Imádság: Atyánk, köszönjük, hogy téged nem korlátoz az időhöz kötött
emberi perspektíva. Emlékeztess bölcsességedre és szeretetedre, mélyítsd
bizalmunkat irántad. Ámen.

Ha bízunk Isten távlataiban, megtapasztaljuk békességét.
Jodi Schumm (Ohio, USA)

IMÁDKOZZUNK LELKI ELÖLJÁRÓINKÉRT!