Csendes Percek március 12.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2012. március 12. hétfő                        

Péld 3,5-6.

5 Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!
6 Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.

                          Ő HORDOZ AZ ÚTON
                          

Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket. (Jak
4,10)

Amikor kislányom, Becky kétéves volt, családunkkal Michiganben
nyaraltunk. Mivel egész nap a kenuban ültünk vagy ölben vittük, a nap
végén ő is gyalogolni szeretett volna. Amikor fel akartam venni, hevesen
tiltakozott.
Tudtam, hogy nem képes az út negyedét sem megtenni, de engedtem, hogy
megpróbálja. Majd felveszem, ha elfárad. Nem akart előttem menni,
mögöttem totyogott, így hát elég lassan bandukoltunk az ösvényen. Egy
negyedóra múlva hallottam, hogy kiabál. Gyorsan megfordultam, s láttam,
hogy az út közepén csücsül és sír. Nem sérült meg, csak túl fáradt volt,
hogy tovább menjen. Karjaimba vettem és így szóltam: "Nem kell sírnod,
Becky, csak szólj Apának, hogy vigyen."
Míg Beckyvel a karomban továbbgyalogoltam, Istennel való kapcsolatunkra
gondoltam. Ahogy magam is tisztában voltam azzal, hogy kislányom nem
képes egyedül végiggyalogolni az ösvényen, úgy Isten is tudja, hogy nem
tudunk egyedül végigmenni az élet útján. Ahogy a lányomat figyeltem, és
vártam, hogy szóljon, ugyanígy Isten is figyel ránk és hordoz, ha már
nem tudunk tovább menni.

Imádság: Istenünk, segíts emlékeznünk, hogy te mindig velünk vagy és
hordozol, amikor szükségünk van rá. Ámen.

Ha túl nehéz az út, Isten visz tovább minket.
William Malmsten (Michigan, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK CSALÁDI UTAZÁSON VANNAK!