Csendes Percek január 3.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                         2012. január 3. kedd                         

Jn 3,1-17.

1 Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik
vezető embere. 2 Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá:
"Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes
megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az
Isten." 3 Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki
nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." 4 Nikodémus
ezt kérdezte tőle: "Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet
anyja méhébe és megszülethetik ismét?" 5 Jézus így felelt: "Bizony,
bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem
mehet be az Isten országába. 6 Ami testtől született, test az, és ami
Lélektől született, lélek az. 7 Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked:
Újonnan kell születnetek. 8 A szél arra fúj, amerre akar; hallod a
zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a
Lélektől született." 9 Nikodémus megkérdezte tőle: "Hogyan történhet meg
mindez?" 10 Jézus így válaszolt: "Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem
tudod? 11 Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és
amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi
bizonyságtételünket. 12 Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem
hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok
nektek? 13 Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből
szállt le, az Emberfia. 14 És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a
pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, 15 hogy aki hisz,
annak örök élete legyen őbenne. 16 Mert úgy szerette Isten a világot,
hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem
örök élete legyen. 17 Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a
világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.

                            ÚJJÁSZÜLETVE
                            

Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot,
hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. (Jn 3,17)

Harmincéves koromra elveszettnek éreztem magam, az alkohol tengerében
fulladoztam. A legvégén bevallottam, hogy képtelen vagyok uralkodni az
ivás kényszere felett. Kértem Istent, szabadítson meg az alkohol
megkötözöttségétől, és ő meghallgatott.
Józan emberré váltam, a társadalom hasznos tagjává. Isten egy
gondoskodó családdal is megáldott. Kegyelmére hagyatkozva, és sok józan
életű barátom segítségével és példamutatásával megadatott számomra az
áldás, hogy megházasodhattam, gyermekeket nevelhettem, és láthatom
felnőni az unokáimat. Együtt lehettem édesanyámmal, és karjaimban
tarthattam, amikor meghalt néhány évvel ezelőtt. Mindezek nem történtek
volna meg, ha a régi életmódomat folytatom.
A szüleim rendszeresen elvittek minket a testvéreimmel együtt a
templomba gyermek- és serdülőkorunkban. Itt hallottam, hogy Isten
szerető és hatalmas, és személyes közösségre vágyik velem. Azt is
megértettem, hogyha gyermeki hittel közeledek Isten felé, és kérem
segítségét, újjászülethetek. Sok év múlva eljutottam oda, hogy elhittem
ezeket az igazságokat, és valóban újjászülettem. Ennek az Istennel való
szoros közösségnek a lehetősége mindenki számára nyitva áll.

Imádság: Köszönjük neked, Úr Jézus, az újjászületés ajándékát. Ámen.

Isten mindnyájunkkal személyes kapcsolatra törekszik.
Rod Scott (Arizona, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ALKOHOL RABJAIÉRT!