Csendes Percek február 12.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2012. február 12. vasárnap                      

1Pt 2,4-10.

4 Járuljatok őhozzá, mint élő kőhöz, amelyet az emberek ugyan
megvetettek, amely azonban Isten előtt "kiválasztott és drága"; 5 ti
magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá,
hogy lelki áldozatokat ajánljatok fel, amelyek kedvesek Istennek Jézus
Krisztus által. 6 Ezért áll ez az Írásban: "Íme, leteszek Sionban egy
kiválasztott drága sarokkövet, és aki hisz benne, nem szégyenül meg". 7
Néktek, a hívőknek drága kincs; a hitetleneknek pedig az a kő, amelyet
megvetettek az építők, sarokkővé lett, 8 megütközés kövévé és
botránkozás sziklájává; azok beleütköznek, mert nem engedelmeskednek az
igének. Ők erre is rendeltettek. 9 Ti azonban választott nemzetség,
királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy
hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos
világosságára hívott el titeket; 10 akik egykor nem az ő népe voltatok,
most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig
irgalomra találtatok.

                     EMLÉKEZZETEK, KIÉ VAGYTOK!
                     

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok,
Isten tulajdonba vett népe... (1Pt 2,9)

Amikor 16 éves lettem, és megszereztem a jogosítványom, szüleimet
aggodalommal töltötte el, hogy volán mögé ülök. A helyek, ahová mentem,
szintén nyugtalanították őket. Világossá vált számukra, hogy nem tudják
ellenőrizni, biztonságban vagyok-e, és hogy milyen döntéseket hozok.
Emlékeztetve neveltetésemre, minden alkalommal, ha elhagytam a házat,
ezt mondták: "Emlékezz rá, hogy kié vagy!"
Tizenévesként, amikor igyekeztem minél hamarabb eltűnni otthonról,
sohasem vettem szívemre szüleim szavait, csak megvontam a vállam, és azt
mondtam: "Nem lesz semmi bajom! Ne aggódjatok miattam!"
Most, fiatal felnőttként jobban megértem szeretetüket és vágyukat, hogy
biztonságban tudjanak. Tanácsaik kezdenek leülepedni bennem.
Visszatekintve, most látom csak, hogy mindennapi útmutatásuknak milyen
nagy szerepe volt abban, hogy a helyes úton maradtam.
Krisztus szolgáiként arra hivattunk el, hogy emlékezzünk, kié vagyunk.
Istenhez tartozunk. Van családunk a földön, de végső soron Isten
gyermekei vagyunk. Isten szeret bennünket, és a legjobbat akarja nekünk.
Úgy adhatunk tiszteletet Istennek, hogy úgy élünk, mint Krisztust
szerető és követő emberek.

Imádság: Urunk, segíts azt tennünk, ami helyes, és ami a te
dicsőségedet szolgálja és jóságodat tükrözi. Ámen.

Ma emlékezni fogok, hogy kié vagyok.
Justin Sharp (Dél-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A FRISS JOGOSÍTVÁNNYAL RENDELKEZŐKÉRT!