Csendes Percek február 4.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2012. február 4. szombat                       

Jn 2,1-11.

1 A harmadik napon menyegző volt a galileai Kánában. Ott volt Jézus
anyja. 2 Meghívták Jézust és tanítványait is a menyegzőre. 3 Amikor
elfogyott a bor, Jézus anyja így szólt hozzá: "Nincs boruk." 4 Mire
Jézus azt mondta: "Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony? Nem
jött még el az én órám." 5 Anyja így szólt a szolgákhoz: "Bármit mond
nektek, tegyétek meg." 6 Volt ott hat kőveder a zsidók tisztálkodási
rendje szerint, amelyekbe egyenként két vagy három métréta fért. 7 Jézus
így szólt hozzájuk: "Töltsétek meg a vedreket vízzel." És megtöltötték
színültig. 8 Aztán így szólt hozzájuk: "Most merítsetek, és vigyetek a
násznagynak." Ők vittek. 9 Amikor a násznagy megízlelte a vizet, amely
borrá lett, mivel nem tudta, honnan van, csak a szolgák tudták, akik a
vizet merítették, odahívta a vőlegényt, 10 és így szólt hozzá: "Minden
ember a jó bort adja fel először, és amikor megittasodtak, akkor a
silányabbat: te pedig ekkorra tartogattad a jó bort." 11 Ezt tette Jézus
első jelként a galileai Kánában, így jelentette ki dicsőségét, és
tanítványai hittek benne.

                     A MI IDŐNK ÉS LEHETŐSÉGÜNK
                     

Mire Jézus azt mondta: "Vajon énrám tartozik ez, vagy terád, asszony?
Nem jött még el az én órám." (Jn 2,4)

Jézus elég nyersen fordult oda anyjához, mikor az közölte, hogy a
menyegző házigazdája kifogyott a borból. De Jézusnak igaza volt. Végül
is nem az ő hibája volt, hogy elfogyott a bor; nem ő volt ezért a
felelős. És nem gondolta, hogy Isten rajta keresztül akarná orvosolni
ezt a problémát. "Nem jött még el az én órám" - mondta.
De Jézus végül mégis reagált az aktuális helyzetre, még ha az nem az ő
feladata volt is.
Sokszor mi is az első reakciónk alapján mérjük fel a helyzetet. Csak
gondoljunk arra a sok természeti csapásra, amit az utóbbi években
átéltünk: 2004-ben a Cunami, 2007-ben a Kathrina hurrikán és 2010-ben a
Haiti földrengés. Némelyek azt mondhatják: Ez nem az én hibám, ezért nem
én vagyok a felelős, éppen ezért, nincs szükség a segítségemre.
De Isten azt kívánja tőlünk, hogy a csapásokkal és katasztrófákkal
szembekerülve, együttérzéssel próbáljuk gyógyítani a fájdalmat, és
csillapítani a szenvedést. A kialakult helyzetért nem kell, hogy mi
legyünk a felelősek, a problémák pedig nem kell, hogy a mi hibánkból
adódjanak. Isten azt akarja, hogy örömmel adakozzunk, mert a szükség
nagy, és megvannak az eszközeink, hogy segítsünk másokon.

Imádság: Atyánk, érintsd meg szívünket, hogy gyorsan reagáljunk ott,
ahol szükség van ránk. Ámen.

Mások hibáztatása helyett, inkább segítsünk.
Frank Ramirez (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK A SEGÉLYSZERVEZETEK DOLGOZÓIÉRT!