Csendes Percek február 2.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2012. február 2. csütörtök                      

Lk 15,1-10.

1 A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy
hallgassák őt. 2 A farizeusok és az írástudók pedig így zúgolódtak: "Ez
bűnösöket fogad magához, és együtt eszik velük." 3 Ő erre ezt a
példázatot mondta nekik: 4 "Ha valakinek közületek száz juha van, és
elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a
pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?
5 És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, 6 hazamegy, összehívja
barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert
megtaláltam az elveszett juhomat. 7 Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb
öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz
miatt, akinek nincs szüksége megtérésre."
8 "Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát,
vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e
gondosan, míg meg nem találja? 9 És ha megtalálta, összehívja barátnőit
és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a
drahmát, amelyet elvesztettem. 10 Mondom nektek, így fognak örülni az
Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek."

                            A NAGY FOGÁS
                            

Mondom nektek, így fognak örülni Isten angyalai egyetlen megtérő
bűnösnek. (Lk 15,10)

A szelektív hulladékgyűjtőnél az összegyűlt fémdobozokat, üvegeket,
újságpapírokat és műanyagokat válogattam. Legnagyobb meglepetésemre, az
egyik újságpapír csomagban megtaláltam elveszettnek hitt
mobiltelefonomat. Hetek óta kerestem a kocsiban, a házban, még a kertben
is. Attól féltem, hogy már végleg eltűnt, és nagyon megörültem, hogy
megkerült.
Isten sokkal kitartóbban keres bennünket elveszett állapotunkban, mint
amilyen kitartással én kerestem a telefonomat. Arrogáns
önelégültségemben eltávolodtam Istentől, mintha nem is lenne rá
szükségem. Makacsul a saját utamat jártam, ahelyett, hogy Alkotómra
figyeltem volna. De amikor ráébredtem balgaságomra, és Istenhez tértem,
bűnös büszkeségemet megbántam, örömmel visszafogadott. Habár néha
megkísért a gondolat, hogy magamat vádoljam, az Úr mégis szolgálatába
állít. Isten a velem való szoros kapcsolatát sokkal nagyobb becsben
tartja, mint amennyire én a mobiltelefonomat.
Az elveszett drachma története mutatja, hogy örvendezés van a mennyben,
ha elfordulunk a bűntől, és az Urat keressük.

Imádság: Kegyelmes Istenünk, köszönjük, hogy értékeled a veled való
szoros kapcsolatunkat, és sajátodnak tekintesz minket. Ámen.

Örül az Úr, amikor iránymutatásért és bűnbocsánatért hozzá fordulunk.
Clifford B. Rawley (Missouri, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ÉRTÉKTELENNEK ÉRZIK MAGUKAT!