Csendes Percek szeptember 14.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2011. szeptember 14. szerda                      

Zsolt 117.

1 Dicsérjétek az URat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek!
2 Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart.
Dicsérjétek az URat!

                      KÖSZÖNÖM ÉS HÁLÁS VAGYOK
                      

Adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor minden-ért, a mi Urunk
Jézus Krisztus nevében. (Ef 5,20)

Egy szárnyait bontani még nem tudó, pelyhes tollú, rémült kis galamb
gubbasztott előttem az öreg, kerti diófa nyújtózkodó árnyékában. Az
éjszakai vihar sodorhatta le fészkéből a reszkető madarat. Nem mozdult,
lapult a földön heverő ágak bozontjai között. Óvatos mozdulattal fogtam
magamhoz, és piciny fejét megsimítva éreztettem vele, hogy barátként
tekinthet rám.
Két hétig volt közöttünk, egy alkalmi, tágas kalitkát állítottam fel
neki a terasz eső és szélvédett zugában. A gyerekek minden nap
játszottak vele, röptették az udvaron. Egy nap, mikor kinyitottam
ideiglenes lakóhelyének ajtaját, hogy inni adjak neki, kirepült a kezem
mellett és a közeli fűzfa kinyúló ágára telepedett. Néhány órán át
mozdulatlanul ült ott és figyelt, mintha búcsúzott volna, majd
tovaszállt. Azt hittük, sosem látjuk már, de még napokig
vissza-visszarepült, tett néhány kört a levegőben, így mondott
köszönetet, majd végül eltűnt az égbolt végtelenbe nyúló tengerén.
Vajon mi, emberek is ilyen hálásak vagyunk minden ajándékért, amit
Istentől kapunk? Megköszönjük segítségét, gondviselését, vagy
érzéketlenül és természetesnek véve fogadjuk el az égi áldásokat? Pedig
nem kell sok, csupán csak ennyi: köszönöm és hálás vagyok...

Imádság: Uram, szeretnék ma újra megállni előtted, hogy megköszönjem a
létemet és a gondviselésedet. Ámen.

A hála gondolata legyen benne minden imádságban!
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)

ADJUNK HÁLÁT A MAI NAPÉRT!