Csendes Percek szeptember 13.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2011. szeptember 13. kedd                       

Ézs 43,1-7.

1 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel:
Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak
el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!
Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.
4 Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek, azért
embereket adok helyetted, életedért nemzeteket.
5 Ne félj, mert én veled vagyok! Napkeletről visszahozom gyermekeidet,
és napnyugatról összegyűjtelek.
6 Ezt mondom északnak: Add ide! - és délnek: Ne tartsd fogva! Hozd ide
fiaimat a messzeségből, leányaimat a föld végéről,
7 mindenkit, akit nevemről neveznek, akit dicsőségemre teremtettem,
formáltam és alkottam.

                             ISTEN KEZE
                             

Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom
neked: Ne félj, én megsegítlek! (Ézs 41,13)

Emlékszem, egyszer kiskoromban elengedtem apám kezét és szem elől
vesztettem őt. Csak egy rövid időre maradtam egyedül, ám nekem egy
örökkévalóságnak tűnt. Özönlöttek körülöttem a vásárlók, én mégis
egyedül és elhagyatottnak éreztem magam. A gyomrom görcsben volt.
Kicsivel később megláttam, amint a nevemet kiáltva felém közeledik.
Nagyon megkönnyebbültem, ahogy karjába vett, és újra biztonságban
voltam.
Az elhagyatottság, magány és félelem érzése újra rám tör, ha azt érzem,
Isten nincs mellettem, ha nem hallom Isten válaszát, vagy ami még
rosszabb, ha elhagyom az ő útját. Ha távol vagyok Istentől, eszembe jut,
mikor szem elől vesztettem apát. Azt is felidézem, milyen volt újra
ölelő karjaiban lenni.
Egyet biztosan tudok: Isten mindig velem van. Akár a gyermeke kezét
fogó szülő, Isten úgy kísér és őriz engem is. Kegyelme sosem hagy el.

Imádság: Szerető Istenünk, add, hogy sose felejtsük el: te minden
körülmények között kísérsz minket, és nap, mint nap megadod azt az erőt,
amelyre szükségünk van. Ámen.

Isten szorosan fogja a kezünket minden nap.
Oscar Andrés Delgado (Cali, Kolumbia)

IMÁDKOZZUNK AZ ELKÓBORLÓ GYEREKEKÉRT ÉS SZÜLEIKÉRT!