Csendes Percek október 18.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2011. október 18. kedd                        

1Kor 15,50-56.

50 Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten
országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 51 Íme, titkot
mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el
fogunk változni. 52 Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó
harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak
romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. 53 Mert e romlandó testnek
romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. 54
Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó
halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: "Teljes a
diadal a halál fölött! 55 Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te
fullánkod?"

                             "NE FÉLJ!"
                             

Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por
fölött, s ha ez a bőröm lefoszlik is, testemben látom meg az Istent.
(Jób 19,25-26)

"Csak annyi, hogy félek a haláltól." - mondta édesanyám a kórházi
ágyon. Ritkán szólalt meg az utolsó kórházi kezelése idején, amiből
erőteljesen látszott mind fizikai, mind szellemi állapotának hanyatlása.
Amint meghallottam ezeket a szavait, az első reakciómmal azt mondtam
neki, hogy nem fog meghalni. De ahogy összetöpörödött testére
pillantottam, rá kellett jönnöm, hogy tévedek. Amint tekintetünk
találkozott, olyan volt, mintha a közöttünk lévő függöny egy pillanatra
fellebbent volna. Éreztem, hogy szavaimat nem csak hallja, hanem érti
is.
"Ne félj anya! Ha meghalsz, az Istennél leszel, és az csodálatos dolog
lesz." - mondtam neki.
Egy pár héttel később halt meg, és boldog voltam, hogy azt a különleges
pillanatot megoszthattuk egymással. Figyelve testének és szellemének
lassú leépülését, eszembe jutott saját halandóságom. Szembesültem az
igazsággal, hogy földi testünk csak átmeneti lakóhelyünk. Nem tudjuk,
pontosan, mi történik velünk halálunkkor, de egy dologban bizonyosak
lehetünk: Istennél leszünk, az pedig csodálatos lesz!

Imádság: Istenünk, taníts minket jelenléted örömére összpontosítanunk.
Fogadd el hálánkat az örökké tartó örömért, amiben majd részeltetsz
bennünket. Ámen.

Nem tudunk mindent, de azt igen, hogy a halál ajtó Isten örökkévaló
jelenlétébe.
Debbie Kolacki (New York, USA)

IMÁDKOZZUNK A SZERETTEIK HALÁLA MIATT GYÁSZOLÓKÉRT!