Csendes Percek október 8.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2011. október 8. szombat                       

Róm 13,11-14.

11 De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van
már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb
van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: 12 az éjszaka
múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség
cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. 13 Mint nappal
illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem
szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, 14
hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy
gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.

                               A FÉNY
                               

Az éjszaka múlik, a nappal pedig egészen közel van. (Róm 13,12)

Közel éjfél volt, amikor feleségemmel egy kanyargós, hegyi úton
autóztunk. Amint egy kanyarba értem, és egy hepehupán zökkentünk, kiment
az autónk világítása. 90 km-es sebességgel mentünk a kanyarban, teljes
sötétségben.
Isteni kegyelemből valami arra indított, hogy a lámpakapcsoló felé
nyúljak, és elkezdtem ki-be kapcsolgatni. A reflektor újra működött, mi
pedig képesek voltunk az úton maradni.
Magától értetődőnek vesszük a fényt, ritkán találjuk magunkat teljes
sötétségben. Pál azt mondja: "itt van már az óra, amikor fel kell
ébrednetek az álomból. Tegyük le, tehát a sötétség cselekedeteit, és
öltsük fel a világosság fegyvereit" (Róm 13,11-12). Buzdít minket, hogy
oly módon éljünk, hogy szégyen nélkül mindig nyíltak lehessünk.
Rendszerint nem az a baj, hogy nincs fény, hanem hogy nem használjuk.
Olyanok vagyunk, mint az a fiú, akit apja az istállóba küldött.
Felemelte a lámpást, és azt mondta: "Apám, nem látom az istállót." Erre
az apa azt felelte: "Csak annyi utat tégy meg, amennyit látsz. Amikor
odaérsz, akkor távolabbra fogsz látni. Hamarosan meglátod majd az
istállót is".
Ha Isten fényében élünk, és használjuk ezt a fényt, és addig megyünk,
ameddig látunk, akkor mindig megpillantjuk majd a következő célt. Mindig
használjuk a nekünk adott fényt!

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy világosságoddal vezetsz minket.
Segíts, hogy lássuk az előttünk álló utat! Ámen.

Nem kell félnünk a sötétségtől, ha Isten fényében járunk.
G. William Kilday (Tennessee, USA)

IMÁDKOZZUNK ÉS BÍZZUNK, HOGY ISTEN VEZET BENNÜNKET!