Csendes Percek május 12.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2011. május 12. csütörtök                       

Jn 11,17-44.

17 Amikor aztán Jézus odaért, megtudta, hogy már négy napja a sírban
van. 18 Betánia pedig közel, mintegy félórányira volt Jeruzsálemhez, 19
ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy
vigasztalják őket testvérük miatt. 20 Márta, amint meghallotta, hogy
Jézus jön, elébe ment, Mária azonban otthon maradt. 21 Márta ekkor így
szólt Jézushoz: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a
testvérem. 22 De most is tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől,
megadja neked az Isten." 23 Jézus ezt mondta neki: "Feltámad a
testvéred!" 24 Márta így válaszolt: "Tudom, hogy feltámad a
feltámadáskor, az utolsó napon." 25 Jézus ekkor ezt mondta neki: "Én
vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; 26
és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?" 27
Márta így felelt: "Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az
Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba." 28 Miután ezt mondta,
elment, és titokban szólt a testvérének, Máriának: "A Mester itt van,
és hív téged." 29 Ő pedig, amint ezt meghallotta, gyorsan felkelt, és
odament hozzá. 30 De Jézus még nem ért be a faluba, hanem azon a helyen
tartózkodott, ahol Márta találkozott vele. 31 A zsidók, akik vele
voltak a házban, és vigasztalták, látták, hogy Mária hirtelen felállt,
és kiment. Utánamentek tehát, mert azt gondolták, hogy a sírbolthoz
megy, hogy ott sírjon. 32 Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt,
meglátta őt, leborult a lába elé, és így szólt hozzá: "Uram, ha itt
lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." 33 Amikor Jézus látta,
hogy Mária sír, és a vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és
háborgott, 34 és megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték:
"Uram, jöjj és lásd meg!" 35 Jézus könnyekre fakadt. 36 A zsidók ezt
mondták: "Íme, mennyire szerette!" 37 Közülük néhányan pedig így
szóltak: "Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni,
hogy ez ne haljon meg?" 38 Jézus - még mindig mélyen megindulva - a
sírhoz ment: ez egy barlang volt, és kő feküdt rajta. 39 Jézus így
szólt: "Vegyétek el a követ." Márta, az elhunyt testvére így szólt
hozzá: "Uram, már szaga van, hiszen negyednapos." 40 Jézus azonban ezt
mondta neki: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten
dicsőségét?" 41 Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a
tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy
meghallgattál. 42 Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló
sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem." 43
Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: "Lázár, jöjj ki!" 44 És kijött a
halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus
szólt nekik: "Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!"

                           ISTEN MEGÉRTŐ
                            

Letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász,
sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
(Jel 21,4)

Néhány évvel ezelőtt részt vettem egy beszélgetésben, amely a
legnépszerűbb bibliai igékről szólt. Egy munkatársam azt mondta, hogy
az ő kedvenc igeverse a Jn 11,35. Nem tudtam kívülről, melyik az. Mikor
megkerestem, nagyon meglepődtem. Ez a Biblia legrövidebb verse. Csupán
két szóból áll: "Jézus sírt." (Magyar fordításban: "Jézus könnyekre
fakadt.")
Amikor megkérdeztem a barátnőmet, miért pont ezt a verset választotta,
azt felelte, hogy ez az ige mutatja meg számára leginkább Jézus emberi
oldalát. Tudtam, hogy sok bánat érte az élete folyamán. Elmondta, hogy
sokszor volt olyan helyzetben, hogy sírnia kellett, de tudta, hogy
Jézus megérti a könnyeit, mivel ő maga is sírt. Akárhányszor sír,
eszébe jut, hogy Jézus is küzdött a könnyekkel, a fájdalommal, s általa
mi, hívők egy napon a dicsőségbe emeltetünk majd.
Munkatársam szavai felnyitották a szemeimet. Bátorságot meríthetünk
abból a tudatból, hogy Isten egyrészt megérti fájdalmunkat és
megvigasztal minket, másrészt eljön a nap, mikor sem fájdalom, sem
szenvedés nem lesz többé.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy szenvedéseinkben velünk vagy, és
köszönjük az örök élet ajándékát. Ámen.

Ha sírunk, Isten velünk van könnyeinkben és fájdalmunkban.
John D. Bown (Minnesota, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK A MAI NAPON SÍRTAK!