Csendes Percek március 13.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2011. március 13. vasárnap                      

Róm 12,1-13.

1 Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos
istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul,
amely tetszik az Istennek; 2 és ne igazodjatok e világhoz, hanem
változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az
Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
3 A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek:
ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra
igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit
mértéke szerint. 4 Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem
minden tagnak ugyanaz a feladata, 5 úgy sokan egy test vagyunk a
Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. 6 Mert a nekünk adatott
kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is:
ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, 7 ha
valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban
munkálkodjunk: a tanító a tanításban, 8 a buzdító a buzdításban, az
adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig
jókedvvel.
9 A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól,
ragaszkodjatok a jóhoz, 10 a testvérszeretetben legyetek egymás iránt
gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők, 11 a
szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a lélekben buzgók: az Úrnak
szolgáljatok. 12 A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek
kitartók, az imádkozásban állhatatosak. 13 A szentekkel vállaljatok
közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet.

                          BÁTORÍTÓ SZAVAK
                           

Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan
teszitek is. (1Thessz 5,11)

Egy fülledt délutánon a kocsimra vártam a szerelőnél. Fáradt voltam,
túlterhelt és csüggedt. Nemrég költöztem ide az ország másik feléből,
hogy megkezdjem tanítói pályámat egy belvárosi iskolában. Az új munka
tele volt kihívásokkal. Nem voltam biztos, hogy költözésem bölcs döntés
volt. Elhatároztam, hogy várakozás közben kijavítok néhány
matekdolgozatot.
Néhány pillanattal később valaki megszólalt: "Ön bizonyára pedagógus!"
Ahogy felnéztem, egy idősebb úr meleg mosolyával találkozott a
tekintetem. Elmondta, milyen nagyra becsüli a tanárok kemény munkáját.
Azután így szólt: "Szeretném meghívni egy pohár hideg szódára, míg a
kocsijára vár."
Míg a hűvös italt kortyolgattam, éreztem, ahogy megváltozik a
közérzetem és a hozzáállásom. Az idegen kedves, támogató szavai
bátorságot öntöttek belém. Tudom, hogy Isten rajta keresztül segített
nekem, mikor a lelkemnek erőre volt szüksége.
Minden nap lehetőségem van bátorítani másokat. Azért imádkozom, hogy
soha ne legyek túl elfoglalt vagy tartózkodó, ha alkalmam van valakinek
pozitív változást vinni a napjába.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy embereket küldesz hozzánk, akik a
szükséges időben bátorítanak bennünket. Segíts, hogy mi is a támogatás
és a bátorítás eszközei lehessünk a körülöttünk élők számára. Ámen.

Isten bátorító követei lehetünk ma is!
Stephanie J. Hoard (Indiana, USA)

IMÁDKOZZUNK A PÁLYAKEZDŐ TANÁROKÉRT!