Csendes Percek június 18.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2011. június 18. szombat                       

Lk 15,4-10.

3 Jézus erre ezt a példázatot mondta nekik: 4 "Ha valakinek közületek
száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a
kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után,
amíg meg nem találja? 5 És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében,
6 hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk:
Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. 7 Mondom
nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő
bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége
megtérésre."
8 "Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát,
vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e
gondosan, míg meg nem találja? 9 És ha megtalálta, összehívja barátnőit
és szomszédasszonyait, és így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam a
drahmát, amelyet elvesztettem. 10 Mondom nektek, így fognak örülni az
Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek."

                            GYERE HAZA!
                             

Szüntelenül imádkozzatok! (1Thessz 5,17)

Néhány éve írtam a Csendes Percekbe egy áhítatot. A borsótermesztés
példáját használtam: ahogyan a fiatal borsót felfuttatjuk a lugasra,
hasonlóképpen gyermekeinket is nevelgetni kell a hit útjára. Nemrégiben
felnőtt gyerekeink miatt érzett szomorúságunk ennek a képnek új
aspektusát juttatta eszembe.
Néhány érettebb növény hiába volt erősen odarögzítve alul a lugashoz,
ahogy növekedett, nyúlványai minden irányba szétfutottak, és nem érték
el a hálót. Ezeket a növényeket a szél könnyen ide-oda fújja, leesnek
és el is törhetnek. Ezért óvatosan meghajlítva a szárakat zsinórral
kell odaerősítenem őket, hogy felfelé nőjenek, és termést hozzanak.
Eszembe jutott, hogy bármilyen messzire távozunk el Istentől, ő mindig
kiterjeszti felénk szeretetét, és támogatva visszavezet bennünket.
Én is átéltem valamit abból a fájdalomból, amit az atya érzett a
tékozló fiú miatt (Lk 15), mert szeretett gyermekeink eltávolodtak az
Úrtól. A Szentírás arra bátorít, hogy "szüntelenül imádkozzunk". Ez a
legtöbb, amit tehetünk biológiai és lelki családunk "tékozlóinak"
visszatéréséért. Vágyunk arra, hogy mérhetetlen szeretettel fogadjuk
őket, mint ahogy Isten is fogad minket.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy határtalan szeretettel fogadsz
vissza minden eltévelyedett bárányodat. Ámen.

Isten soha nem mond le rólunk.
Ann Sloane (Új-Dél-Wales, Ausztrália)

IMÁDKOZZUNK A "TÉKOZLÓ GYERMEKEK" SZÜLEIÉRT!