Csendes Percek június 12.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2011. június 12. vasárnap                       

ApCsel 2,1-13.

1 Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak
ugyanazon a helyen, 2 hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás
támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3 Majd
valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és
leszálltak mindegyikükre. 4 Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és
különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik,
hogy szóljanak. 5 Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor
Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. 6
Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar
keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. 7
Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: "Íme, akik beszélnek, nem
valamennyien Galileából valók-e? 8 Akkor hogyan hallhatja őket
mindegyikünk a maga anyanyelvén: 9 pártusok, médek és elámiták, és akik
Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és
Ázsiában, 10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén,
amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, 11 zsidók és
prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön
beszélnek az Isten felséges dolgairól." 12 Álmélkodtak mindnyájan, és
nagy zavarban kérdezgették egymástól: "Mi akar ez lenni?" 13 Mások
azonban gúnyolódva mondták: "Édes bortól részegedtek meg."

                       SOK AJÁNDÉK, EGY LÉLEK
                       

Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal,
hogy szeressük egymást. (1Jn 4,11)

A zimbabwei Afrika Egyetemen töltött első karácsonyunk táján nagyon
hiányoltuk az otthoni megszokott karácsony előtti hangulatot, és a
családunkat. Rémlett, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek
hiányoznak a megszokott arcok, és a családi szeretet melege. Legalább
10 különböző nemzet diákjai tanultak az egyetemen, és egyikőjük sem
tudott hazamenni.
A Lélek által egy ötletem támadt: Hívd meg az összes diákot, akik az
egyetemen maradtak egy karácsony esti vacsorára. Meghívtuk őket, és
kértük, hogy hozzanak magukkal valami nemzeti eledelt. Micsoda lakoma
kerekedett, és micsoda ünnepet élhettünk át együtt! Vacsora után minden
diák elmesélte országa hagyományos karácsonyi szokásait, és megtanított
anyanyelvén egy karácsonyi éneket. Sok nyelven énekeltünk, de Lélekben
egyek voltunk. Abban az évben karácsonykor igazi pünkösdöt ünnepeltünk.
Hasonló élménye lehetett az első pünkösdkor a Jeruzsálembe áramló
tömegnek. A Lélek fuvallata vette őket körül. Csodálattal hallgatták
Jézus születését, keresztre feszítését és feltámadását. A hívők
Krisztusban egy új családra leltek. A Lélek ma is erre hív -
szeretetközösség építésére.

Imádság: Isten Lelke, újíts meg bennünket, és add, hogy
embertársainkban testvéreket fedezzünk fel. Ámen.

A Krisztus-hívők, mind egy nagy család részei.
Paul W. Chilcote (Ohio, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK TÁVOL ÉLNEK CSALÁDJUKTÓL!