Csendes Percek július 23.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2011. július 23. szombat                       

Lk 10,25-37.

25 Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse Jézust, és ezt
kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" 26 Ő
pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" 27
Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és
felebarátodat, mint magadat." 28 Jézus ezt mondta neki: "Helyesen
feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." 29 Ő viszont igazolni akarta magát,
és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" 30 Válaszul Jézus ezt
mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe
esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva
elmentek. 31 Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta,
elkerülte. 32 Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és
amikor meglátta, ő is elkerülte. 33 Egy úton lévő samaritánus pedig,
amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; 34 odament, olajat és bort
öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára,
elvitte egy fogadóba, és ápolta. 35 Másnap elővett két dénárt, odaadta a
fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még
ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. 36 Mit gondolsz, e három
közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" 37 Ő így
felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj
el, te is hasonlóképpen cselekedj."

                        VÁLASZOLNI A HÍVÁSRA
                        

"Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe
esett embernek?" Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre
ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj." (Lk 10,36-37)

Gyerekkoromban szombatonként bejártam apám cégébe portásként dolgozni.
12 éves lehettem, amikor egy késő délután fáradtan indultunk haza. Amint
az autóhoz igyekeztünk, egy idősebb férfira lettünk figyelmesek, aki az
út túloldalán elcsúszott a jégen. Apámmal habozás nélkül átvágtunk az
úton, és talpra segítettük a férfit. Eszméleténél volt, de fölrepedt az
orra, és horzsolt sebekből vérzett. Segítettünk hazajutni csöppnyi
lakásába, majd ott töltöttünk vele egy órát, miközben kitisztítottuk a
sebeit, bekötöztük az orrát. Meghallgattuk, milyen magányosnak és
elkeseredettnek érzi magát. Most, 50-es éveimben, gyakran visszagondolok
erre az esetre, és arra, milyen jó érzés volt egy szenvedőt vigasztalni.
Isten arra hív minket, hogy éljünk a kínálkozó alkalommal, amikor
kimutathatjuk szeretetünket és együttérzésünket a szükségben levők felé.
Amit apámtól tanultam, javarészt a kemény munka és céljaink fegyelmezett
megvalósítása. De azon a napon megtanított, milyen fontos, hogy el
tudjunk térni eredeti terveinktől, és segítsünk egy rászorulón.

Imádság: Atyánk, segíts, hogy napi rutinunk között is meghalljuk a
szenvedőt, és közvetítsük felé szeretetedet. Ámen.

Lehet, hogy a legfontosabb feladat, amit Isten ma ránk bízott, nem volt
mára betervezve.
Joe Green (Minnesota, USA)

IMÁDKOZZUNK A SZÜLŐK PÉLDAADÓ CSELEKEDETEIÉRT!