Csendes Percek július 15.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2011. július 15. péntek                        

1Kir 17,8-16.

8 Ekkor így szólt Illéshez az ÚR igéje: 9 Kelj föl, és menj el a
Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy
özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad. 10 Fölkelt tehát, és elment
Sareptába. Amikor a város bejáratához érkezett, éppen ott volt egy
özvegyasszony, aki fát szedegetett. Odakiáltott neki, és ezt mondta:
Hozz nekem egy kis vizet valamilyen edényben, hadd igyam! 11 Amikor az
elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és ezt mondta: Hozz nekem egy
falat kenyeret is magaddal! 12 De az asszony így felelt: A te Istenedre,
az élő ÚRra mondom, hogy nincs honnan vennem. Csak egy marék liszt van a
fazekamban, és egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár
darab fát, hogy hazamenve ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt
megesszük, azután meghalunk. 13 Illés azonban ezt mondta neki: Ne félj,
csak menj, és tégy úgy, ahogyan mondtad; de előbb készíts belőle egy kis
lepényt, és hozd ki nekem! Magadnak és a fiadnak csak azután készíts! 14
Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az
olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre. 15 Az asszony
elment, és Illés beszéde szerint járt el. És evett ő is, meg az asszony
és a háza népe is minden nap. 16 A lisztesfazék nem ürült ki, az
olajoskorsó sem fogyott ki, az ÚR ígérete szerint, amit megmondott Illés
által.

                            "BOLOND HIT"
                            

Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem
az én utaim - így szól az Úr. (Ézs 55,8)

A hajónk Brazília nyugati dzsungele felé haladt, lassan elhalványodtak
Los Angeles partjainak körvonalai. Hittük, hogy Isten akaratából megyünk
Brazíliába, de a barátaink nem voltak meggyőződve erről. Hit ez, vagy
bolondság? - kérdezték.
A hit útján járva gyakran merész lépéseket kell tennünk. Gondoljunk
csak Illés történetére! El tudom képzelni, hogy érezhette magát, mikor
Isten egy szegény özvegyasszonyhoz küldte, hogy ott étkezzen az éhínség
idején. Istenben bízva Illés kenyeret kért az asszonytól. Ő azt felelte,
hogy nincs kenyere - csak egy marék lisztje és egy kis olaja. Arra
készült, hogy fiának és magának elkészítse belőle az utolsó ebédet.
Illésben bizonyára felmerültek a kétségek, de Isten megnyugtatta: "A
lisztes fazék nem ürül ki, és az olajos korsó nem fogy ki, míg az Úr
esőt nem ad a földre." (14. vers) Hogy megtapasztalhassák ezt a csodát,
Illésnek és az özvegynek bíznia kellett Istenben. És sem az olaj, sem a
liszt nem fogyott el. Isten újra és újra bizonyította az ő hűségét.
A hajó korlátjánál állva rájöttem, hogy mi is hit-próbák előtt állunk.
Ám Illés Istene ma is ugyanaz. Ez a megbízható Úr minket is meg fog
segíteni. S az idő igazolta is mindezt.

Imádság: Örökkévaló Istenünk, segíts, hogy a hitünk próbái idején is
bízzunk benned. Ámen.

Milyen meglepő feladatra kér ma engem az Úr?
Mary D. MacKinnon (Paraná, Brazília)

IMÁDKOZZUNK A MISSZIONÁRIUSOKÉRT!