Csendes Percek január 23.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2011. január 23. vasárnap                       

ApCsel 26,9-18.

9 Én (Pál) egykor elhatároztam magamban, hogy mindent meg kell tennem a
názáreti Jézus neve ellen. 10 Meg is tettem ezt Jeruzsálemben, és a
főpapoktól kapott felhatalmazás alapján a szentek közül sokat börtönbe
vetettem. Amikor pedig megölték őket, én is ellenük szavaztam. 11 A
zsinagógákban mindenfelé gyakran büntetéssel kényszerítettem őket
káromlásra, sőt ellenük való féktelen őrjöngésemben egészen az idegen
városokig üldöztem őket. 12 Egyszer éppen ilyen ügyben utaztam a
főpapok felhatalmazásával és megbízásával Damaszkusz felé. 13 Déltájban
az úton láttam, ó király, amint a mennyből a nap fényénél is ragyogóbb
világosság sugároz körül engem és útitársaimat. 14 Mikor pedig
mindnyájan a földre estünk, egy hangot hallottam, amely így szólt
hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az
ösztöke ellen rugódoznod. 15 Erre ezt kérdeztem: Ki vagy, Uram? Az Úr
pedig így válaszolt: Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. 16 De kelj fel,
és állj a lábadra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgámmá
tegyelek, hogy tanúbizonyságot tegyél arról, amiket láttál, és arról,
amit ezután fogok neked magamról kijelenteni. 17 Megoltalmazlak e
néptől és a pogányoktól, akikhez küldelek. 18 Azért küldelek el, hogy
nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a Sátán
hatalmából az Istenhez térjenek; hogy az énbennem való hit által
megkapják bűneik bocsánatát, és örökséget nyerjenek azok között, akik
megszenteltettek.

                         BŰNEINK BOCSÁNATA
                          

Jézus vette a poharat és hálát adott, nekik adta és ezt mondta: Igyatok
ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért
kiontatik a bűnök bocsánatára. (Mt 26,27-28)

Gyermekként sokszor töltöttem a szombat éjszakákat egy közelben lakó
barátoméknál, majd vasárnap együtt mentünk templomba. Egyik vasárnap,
miközben az oltár előtt térdeltünk az úrvacsorára várva, az adományokat
elénk helyezték a földre. Néhány papírpénz egész közel hevert a
térdemhez. Miután pár másodpercig szemeztem velük, kinyúltam értük.
Azonnal meghiúsította eme kísérletemet a barátom anyukája.
Ma már tudom, inkább gyerekes gondolat volt ez, nem halálos bűn. De
akkor szörnyen bántott. Nagyon megkönnyebbültem, hogy nem emlegették
fel, és nem mondták el anyának.
Sok éven át ez volt az elsődleges emlékem az úrvacsoráról. De
felnőttként megismertem az utolsó vacsora lényegét. Hitem szilárd
alapja lett Jézus halálának üzenete, hogy én is bűnbocsánatot
nyerhetek. Végre, most először éreztem, hogy bűneim megbocsáttattak,
bármilyen nagynak is hittem őket.
Ma abban a kivételes áldásban lehet részem, hogy úrvacsorát oszthatok
az oltárnál, ahol gyerekkori ballépésemet akartam elkövetni,
szeretettel fogadva mindenkit a megbocsátottak között.

Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy elküldted fiadat, hogy megmutasd,
mennyire szeretsz minket. Segíts átélnünk a megbocsátást, amit Jézus
hozott. Ámen.

A bűnbocsánat segít szeretni másokat és magunkat.
John Dean (Új-Mexikó, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKET MEGTERHEL A BŰNÜK!