Csendes Percek február 27.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2011. február 27. vasárnap                      

1Kor 3,1-9.

1 Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez,
hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. 2
Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok
volna el. Sőt még most sem bírjátok el, 3 mert még testiek vagytok.
Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek
vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? 4 Ha az egyik ezt mondja:
"Én Pálé vagyok", a másik pedig azt: "Én Apollósé", nem emberi módon
beszéltek-e? 5 Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán,
akik által hívővé lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta
neki az Úr.
6 Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. 7
Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten,
aki a növekedést adja. 8 Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik
majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. 9 Mert mi Isten
munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete
vagytok.

                         TERMÉKENY NÖVÉNYEK
                         

Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja
fáradozásához méltóan. (1Kor 3,8)

Minden tavasszal 50 paradicsomnövényt ültetek. Általában kis
palántákat, de néha nagy, érett növényeket is veszek, hogy a friss
paradicsom ízét minél korábban élvezhessem. Viszont egyik ültetésnél
sem kerülhető el, hogy néhány növény ne növekedjen. Kertészkedésem
kezdetén ezeket a növényeket kihúztam, majd félredobáltam őket, és
helyükre újakat ültettem. Egyik évben ahelyett, hogy félredobtam volna,
áthelyeztem őket a kertem egy másik részébe. Innentől kezdve
rácsodálkozhattam, hogy azok a növények, amik eddig egyáltalán nem
nőttek meg, új helyükön sokkal nagyobbra nőttek a többi
paradicsomnövényemnél.
Ez az éves gyakorlatom Isten végtelen szeretetére emlékeztet. Isten
mindenkinek megadja a lehetőséget a növekedésre, valamint arra, hogy
termékeny hívővé válhasson, még akkor is, ha hitéletünk elején még nem
növekedtünk nagyon nagymértékben. Hálás vagyok, hogy megkaptuk az
esélyt, hogy szerethessük Istent, és hogy tudjuk, Isten soha nem mond
le rólunk. Hasonlóképpen mi se adjuk fel, ha olyanokkal van dolgunk,
akik nem növekednek Istennel való kapcsolatukban.

Imádság: Köszönjük Istenünk az értelmet, a tudást, amit mindnyájunknak
megadtál. Segíts, hogy a körülöttünk élőket is bátoríthassuk a hitben
való növekedésre. Ámen.

Isten soha nem mond le rólunk.
George David McIntosh (Arkansas, USA)

IMÁDKOZZUNK A KERTÉSZKEDŐKÉRT!