Csendes Percek február 20.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2011. február 20. vasárnap                      

Mt 6,25-34.

Jézus mondta: 25 "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy
mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok.
Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26 Nézzétek
meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak,
és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek
náluk? 27 Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét
csak egy arasznyival is? 28 Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek
meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem
fonnak, 29 de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem
öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30 Ha pedig a mező
füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az
Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" 31 "Ne aggódjatok
tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit
öltsünk magunkra? 32 Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei
Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33 De keressétek
először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak
nektek. 34 Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik
magáért: elég minden napnak a maga baja."

                        MINDENNAPI KENYERÜNK
                        

Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne
nyugtalankodjatok. (Lk 12,29)

A férjem farönköket szállít a fűrésztelepre. Nemrégiben a telepre
vezető utat mocsárrá változtatták a napokig tartó esőzések,
megakadályozva a közlekedést. Egyik napról a másikra éltünk, ezért
anyagi és élelmiszerforrásaink kifogytak.
Emlékszem a gyerekek miatti aggodalmamra. Ebben az aggodalomban Lukács
evangéliumának egy szakasza csendesített le, és adott belső nyugalmat,
emlékeztetve, hogy Isten nagyon jól ismeri a helyzetünket.
Összegyűjtöttem a családot, és leültünk az üres asztal köré.
Imádkoztam, és hálát adtam Istennek. Öt perccel később megszólalt a
csengő. Az egyik szomszéd volt, akit még nem nagyon ismertünk, mert nem
sokkal azelőtt költöztünk ide. Rengeteg ennivalót hozott ajándékba.
Elmondta, hogy sok embert hívott vendégségbe arra a napra, de csak
kevesen jöttek el. "Nem bánnák, ha megoszthatnák ezt a kis ételt, mert
ez túl sok a számunkra?" - kérte.
Úgy éreztem, mintha Jézus történetét éltem volna át, amikor
megszaporítja a kenyeret követői számára. A kapott ajándék olyan volt,
mint a tanítványok által összegyűjtött tizenkét kosár. Az étel
kitartott addig, míg a férjem újra kezdhette munkáját. Isten mindig
tisztában van a szükségleteinkkel, és hűséges és szeretetteljes válasza
néha csodálatos módon érkezik.

Imádság: Köszönjük Istenünk a mindennapi ételt. Hálát adunk, hogy
megsokszorozod a keveset, amink van. Ámen.

Mivel Isten hűséges, ezért nem szükséges félnünk.
Neri Ruth Gattinoni (Buenos Aires, Argentína)

IMÁDKOZZUNK AZ ÉHSÉG FELSZÁMOLÁSÁN FÁRADOZÓKÉRT!