Csendes Percek február 13.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2011. február 13. vasárnap                      

Lk 10,25-37.

25 Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse Jézust, és ezt
kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" 26 Ő
pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?"
27 Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és
felebarátodat, mint magadat." 28 Jézus ezt mondta neki: "Helyesen
feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." 29 Ő viszont igazolni akarta magát,
és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" 30 Válaszul Jézus ezt
mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók
kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan
otthagyva elmentek. 31 Történetesen egy pap ment azon az úton, de
amikor meglátta, elkerülte. 32 Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra
a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. 33 Egy úton lévő
samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; 34
odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán
feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. 35
Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki:
Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek,
megadom neked. 36 Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a
rablók kezébe esett embernek?" 37 Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt
hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen
cselekedj."

                         KI A FELEBARÁTOM?
                          

Szeresd felebarátodat, mint magadat. (Mt 22,39)

A lelkészünk minden vasárnapi istentiszteleten előre hívja a gyerekeket
egy kis időre. Egyszer azt kérdezte tőlük, mi szükséges az élethez.
"Étel" - jött rögtön a válasz. "Víz", "Ház". Aztán egy kislány így
szólt: "egy szomszéd". A nagy egyetértéstől visszhangzott a terem,
ekkor könnyezni kezdtem.
Gondolatban végigvettem az eddigi sok-sok szomszédom arcát. Az egyik
hölgynek mindig volt egy kis ideje az ajtaján kopogtató fiaimra.
Virágokat is adott nekünk nagy szeretettel, valamint a nagymamájától
örökölt receptekből készültek családunk kedvenc süteményei. Mikor
elköltöztünk, az új szomszéd még aznap egy nagy tányér szendviccsel
üdvözölt minket. Nyugalma igazi erőforrása volt családomnak. Más
barátok apró kedvességei is eszembe jutottak. Barátságukban Krisztus
jelenlétét éreztem.
Gondolataim Jézus szavaira terelődtek, ahol a felebarát szeretetéről
beszélt. A régi barátokra való emlékezés nyugalommal töltött el, de
ugyanakkor kérdéseim is támadtak: Én milyen felebarát vagyok?
Kimutatom-e annyira Jézus szeretetét, mint ahogy azt mások tették
velem?

Imádság: Köszönjük Istenünk, hogy segítesz nekünk még kedvesebbnek
lenni másokkal. Ámen.

Isten a szeretet cselekedetei által is szól.
Anne Cole Aker (Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK A SZOMSZÉDOKÉRT!