Csendes Percek december 26.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2011. december 26. hétfő                       

Róm 5,1-10.

1 Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi
Urunk Jézus Krisztus által. 2 Őáltala kaptuk hitben a szabad utat ahhoz
a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is,
hogy részesülünk az Isten dicsőségében. 3 De nem csak ezzel dicsekszünk,
hanem a megpróbáltatásokkal is, mivel tudjuk, hogy a megpróbáltatás
munkálja ki az állhatatosságot, 4 az állhatatosság a kipróbáltságot, a
kipróbáltság a reménységet; 5 a reménység pedig nem szégyenít meg, mert
szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. 6
Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus
értünk, istentelenekért. 7 Hiszen még az igazért is aligha halna meg
valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. 8 Isten azonban
abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt
értünk, amikor bűnösök voltunk. 9 Ha tehát már most megigazított minket
az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól. 10 Mert
ha akkor, mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten
önmagával Fia halála által, akkor miután megbékéltettünk, még inkább
üdvözíteni fog élete által.

                             KARÁCSONY
                              

Dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk az Isten
dicsőségében. (Róm 5,2)

Már nagyon régóta karácsony a kedvenc időszakom. Szeretem a fényeket,
díszeket, ünneplést, az ünnep érzését. Valamiért viszont ez a
legrosszabb időszak is egyben. Karácsony utolsó pár óráját soha nem
tudom élvezni. Tudom, hogy mindjárt elmúlik az ünnep, és 26-tól már
minden a régi lesz. Ekkor szoktam kétségbe esni. A reményt az adja, hogy
lesz még következő karácsony is. A következő visszaszámlálás meg is
kezdődik, mikor tudom, minden nappal kevesebb van már hátra kedvenc
időszakomig.
Szerintem a tanítványok is megtapasztaltak hasonló vágyakozást. Jézust
elvették tőlük a keresztre-feszítéskor. Utána feltámadt, és felment a
mennybe, újra magukra hagyva tanítványait. De a remény éltette őket,
hogy újra meg fogják látni őt.
Mindannak a felidézése, amire tanította őket, és amiket mondott,
szemüket és szívüket a menny dolgai felé irányította. Nekünk is
hasonlóan reményre van szükségünk, ami átsegít a mindennapokon. Ez a
remény Krisztus, aki az év minden napján velünk van. Ez a remény legyőzi
a kétségbeesést, és elkísér minket addig a napig, amíg meglátjuk őt
szemtől szembe.

Imádság: Hűséges Istenünk, kérünk, bátoríts minket, amikor
elkeseredünk, és segíts a benned való reménységbe kapaszkodnunk. Ámen.

A Krisztusban való remény elűzi a kétségbeesést.
Andy Wayne Clapp (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK EGYEDÜL KARÁCSONYOZNAK!