Csendes Percek december 21.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2011. december 21. szerda                       

Lk 2,1-20.

1 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet
adott ki: írják össze az egész földet. 2 Ez az első összeírás akkor
történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. 3 Elment tehát
mindenki a maga városába, hogy összeírják. 4 Felment József is a
galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek
neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, 5 hogy
összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6 És
történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, 7 és megszülte
elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson
nem volt számukra hely. 8 Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég
alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9 És az Úr angyala
megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem
vett erőt rajtuk. 10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek,
mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: 11
Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12
A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki
bepólyálva fekszik a jászolban." 13 És hirtelen mennyei seregek sokasága
jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14
"Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez
jóakarat." 15 Miután elmentek tőlük az angyalok a mennybe, a pásztorok
így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg:
hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." 16 Elmentek tehát
sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő
kisgyermeket. 17 Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet
erről a kisgyermekről kaptak, 18 és mindenki, aki hallotta,
elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik. 19 Mária pedig
mindezeket a dolgokat megőrizte, és forgatta a szívében. 20 A pásztorok
pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit
pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.

                       A DICSŐSÉG REMÉNYSÉGE
                        

Akiknek Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak
dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek
van: reménysége az eljövendő dicsőségnek. (Kol 1,27)

Szenteste az istentiszteleten meggyújtottam az adventi koszorú közepén
a gyertyát. Karácsony van, mondtam, már nem az adventben vagyunk.
Krisztus megszületett, Krisztus itt van köztünk. Előrejöttek a serdülők,
a lángba tartották gyertyáikat, és utána továbbadták a padokban ülőknek.
Lekapcsoltuk a villanyokat, lágy elomló gyertyafénybe burkolóztunk.
Emlékszem, hogy korábban ezen a helyen állva, ezeket a szavakat mondtam:
"Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik."
(1Kor 11,24)
Arra gondoltam, hogy mi keresztyének lényünk legbelsejében hisszük,
hogy a Szentlélek eljön, és lakozást akar venni bennünk. Körbenézve,
láttam a sugárzó arcokat a tömegben, és tudtam, hogy Krisztus itt van
velünk. Éreztem, hogy átjár Isten szeretetének melege.
Később a testvérek a kijárat felé indultak, átölelték egymást és
mindenki boldog karácsonyt kívánt. Be akartam zárni már az ajtókat, és
le akartam feküdni, de nem akartam elküldeni őket. Ki akar elmenni
onnan, ahol érezhető Isten jelenléte?

Imádság: Szerető Istenünk, mutasd meg magad az emberek között, akik még
nem ismernek téged. Készíts fel bennünket is, hogy családtagokként
fogadjuk őket. Ámen.

Az istentisztelet után még mindig érezhetjük Isten jelenlétét.
Earl T. Dickerson (Kentucky, USA)

IMÁDKOZZUNK A KARÁCSONYI ISTENTISZTELET ELŐKÉSZÍTŐIÉRT!