Csendes Percek december 14.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2011. december 14. szerda                       

2Kor 9,6-15.

6 Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet,
bőven is arat. 7 Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében,
ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az
Isten". 8 Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét
kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel
rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. 9 Amint meg
van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké."
10 Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és
megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét."
11 Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely
hálaadást szül az Isten iránt általunk. 12 Mert ennek a szolgálatnak az
ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat
hálaadásra is indít az Isten iránt. 13 Mert e szolgálat
eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért,
amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a
jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. 14 És
ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága
bőven kiáradt rátok. 15 Hála legyen az Istennek kimondhatatlan
ajándékáért!

                       SZERETET MINDENKI IRÁNT                        



	Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! (1Kor 16,14)


	Amikor láttam őt, hogy felém jön az utcán, azonnal felismertem. Nem
tudtam a nevét, de tudtam, hogy már láttam korábban. A múltban a
forgalmas úton elsettenkedtem mellette, miközben mások a kitárt kezébe
tettek valamit. Ma egyedül én voltam a közelben.
	Nem volt felesleges pénzem. Az gondoltam, hogy nem adhatok
mindenkinek. Amint hozzám ért, észrevettem, hogy a kabátja úgy nézett
ki, hogy én azt már réges-rég kidobtam volna. Át akartam menni az úton,
de az túl nyilvánvaló lett volna. El akartam kerülni a szemkontaktust.
	"Jó reggelt!" - mondta. Erre fel kellett néznem. Meglepődtem, hogy
meleg, mosolygó szemek tekintettek rám. "Hát nem csodálatos ez a nap?" -
kérdezte. Gyorsan a zsebembe nyúltam. "Épp most vettem ezt a jó almát."
- mondtam. "Kér egyet?" Elfogadta, és mosolyogva ezt mondta: "Isten
áldja!"
	Csak másodpercekkel később, amikor mindketten folytattuk utunkat,
jöttem rá, hogy Isten valóban megáldott. Isten annak az embernek a
barátságos mosolyát és kedves szavait használta, hogy felébresszen, és
segítsen ráeszmélnem, hogy másoknak nem csak kényszerből adhatok, hanem
örömmel is.


	Imádság: Istenünk, segíts szeretetedre támaszkodnunk, és szavakban és
tettekben kifejeznünk azt embertársaink, különösen az idegenek felé.
Ámen.


	Minden találkozáskor áldást adhatunk és kaphatunk.
	John Hmurovic (Indiana, USA) 


	IMÁDKOZZUNK A HAJLÉKTALANOKÉRT!


	_____________________________
	
	A Csendes Percek fordítása, szerkesztése anyagi terhet is jelent
egyházunknak, a Magyarországi Metodista Egyháznak.
	A Csendes Percek e-mailt továbbra is ingyen küldjük, de szívesen
vesszük anyagi támogatásodat. Csekk igényedet a
szerkesztoseg at csendespercek.hu címre küld.
	
	Köszönettel
	a Csendes Percek szerkesztősége
	_____________________________