Csendes Percek augusztus 14.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2011. augusztus 14. vasárnap                     

Zsolt 32.

1 Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott,
vétke eltöröltetett.
2 Boldog az az ember, akinek az ÚR nem rója fel bűnét, és nincs
lelkében álnokság.
3 Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim, egész nap jajgatnom kellett.
4 Mert éjjel-nappal rám nehezedett kezed, erőm ellankadt, mint a nyári
hőségben. (Szela.)
5 Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam. Elhatároztam,
hogy bevallom hűtlenségemet az ÚRnak, és te megbocsátottad bűnömet, amit
vétettem. (Szela.)
6 Ezért hozzád imádkozzék minden hívő, amíg megtalálhat. Ha nagy vizek
áradnak is, nem érik el őt.
7 Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás
örömével. (Szela.)
8 Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot
adok, rajtad lesz a szemem.
9 Ne legyetek olyan oktalanok, mint a ló vagy az öszvér, amelynek
kantárral és zablával kell fékezni szilajságát, másképpen nem közelít
hozzád.
10 Sok fájdalom éri a bűnöst, de aki bízik az ÚRban, azt ő szeretettel
veszi körül.
11 Örüljetek az ÚRnak, ujjongjatok, ti igazak! Vigadjatok mind, ti igaz
szívűek!

                        ISTEN AZ ÉN TAKARÓM
                         

Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás
örömével. (Zsolt 32,7)

Szentpétervár felé haladva a vonaton szemtanúja voltam egy megható
jelenetnek. Egy apa, anya és egy kisgyermek utazott a szomszédos
fülkében. Estefelé hűvös lett. Az anya és a gyermek elaludtak, az
édesapa pedig fogott egy meleg takarót és gondosan betakarta vele
feleségét és gyermekét. Ekkor eszembe jutott a Zsoltár 32,7 orosz
fordítása: "Isten az én takaróm".
Mit jelent ez számomra? Az anya bepólyázza gyermekét. Az unoka
szeretettel tesz egy takarót nagymamájára, ha elszunnyad a
karosszékében. A szakadó esőben valaki helyet szorít az esernyője alatt
egy másik embernek. Ha a kimerültségtől elalszik valakinek a házastársa,
párja betakarja őt egy takaróval. Ha valaki gyengén, öregen fekszik egy
kórházi ágyon, mások takarókat hoznak, hogy melegen tartsák.
Lehet, hogy fel sem tűnnek ezek a takarók, és az alkalmak, amikor
másoktól együttérzést tapasztalunk az egyedüllét óráiban, ha úgy
érezzük, Isten sem törődik velünk. Pedig a Szentírásban az áll, hogy
születésünk napjától földi életünk utolsó napjáig Isten gondoskodással,
kegyelemmel, melegséggel és szeretettel vesz körül bennünket.

Imádság: Köszönjük Istenünk, hogy amikor különösen gyengének,
védtelennek érezzük magunkat, te gondosan betakarsz bennünket, és új
életet adsz nekünk. Ámen.

Figyelmünkkel és törődésünkkel Isten szeretető gondoskodását
közvetíthetjük.
Natalia Ilyushonok (Grodnyenszkaja, Belorusszia)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK VÉDTELENNEK ÉRZIK MAGUKAT!