Csendes Percek augusztus 11.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                    2011. augusztus 11. csütörtök                     

Mk 2,1-12.

1 Néhány nap múlva ismét elment Jézus Kapernaumba, és elterjedt a híre,
hogy otthon van. 2 Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó
előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. 3 Oda akartak hozzá
menni egy bénával, akit négyen vittek. 4 Mivel a sokaság miatt nem
fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt,
és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. 5 Jézus
pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: "Fiam, megbocsáttattak a
bűneid." 6 Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak
szívükben: 7 "Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat
meg bűnöket az egy Istenen kívül?" 8 Jézus lelkében azonnal átlátta,
hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: "Miért tanakodtok így
szívetekben? 9 Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak
bűneid! - vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!? 10 Azért
pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani
a földön - így szólt a bénához: 11 Neked mondom, kelj fel, fogd az
ágyadat, és menj haza!" 12 Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát,
és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind,
dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Ilyet még sohasem láttunk!"

                         AMI IGAZÁN SZÁMÍT
                          

Hű az Isten, aki elhívott titeket az ő Fiával, Jézus Krisztussal, a mi
Urunkkal való közösségre. (1Kor 1,9)

Mint a legtöbb ismerősömet, kiskoromban engem is arra tanítottak, hogy
kemény munkával és kellő kitartással bármilyen célt elérhetek. Soha nem
tartottam magam rossz embernek, de mivel azt tanultam, hogy minden
igyekezetemmel az anyagi eredményekre összpontosítsak, elhanyagoltam
lelki életemet. Noha jártam templomba, nem volt kapcsolatom Istennel.
Mindez gyökeresen megváltozott 2003-ban, amikor hirtelen epilepsziás
lettem. Képtelen voltam dolgozni, még autót vezetni sem tudtam. Egy
csapásra drámaian megváltozott az életem. A feleségemmel együtt
eljutottunk arra a pontra, hogy mindent elveszítünk, amiért egész
életünkben dolgoztunk, úgy, hogy nem volt hova és nem volt kihez
fordulnunk. Életünk ezen mélypontján a gyülekezetünk sietett a
segítségünkre. Orvoshoz hordtak, és hivatalos leveleket írtak az
érdekemben a munkaképtelenségem ügyében. De a legfontosabb, hogy lelki
és érzelmi menedéket nyújtottak számunkra, amellett, hogy a gyakorlati
dolgokban is segítettek életünk viharában.
Még most is munkaképtelen vagyok, és annak az életnek, amit hosszú
éveken át folytattam, vége. Azonban megtanultam, mi az, ami valóban
számít: nem a személyes nyereség, hanem az Istenbe vetett hit és az
Istenhez való hűség.

Imádság: Istenünk, adj nekünk hitet ahhoz, hogy óhajod szerint
cselekedjünk, és bízzunk benned. Ámen.

A keresztyén közösség láthatóvá teszi Isten szeretetét.
Mark A. Carter (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK A HIRTELEN MEGVÁLTOZOTT ÉLETSORSOKÉRT!