Csendes Percek április 19.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2011. április 19. kedd                        

Róm 8,18-30.

18 Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a
dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. 19 Mert a teremtett világ
sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. 20 A teremtett világ
ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az
által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, 21 hogy a
teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából
Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. 22 Hiszen tudjuk, hogy az
egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez
ideig. 23 De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első
zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra,
testünk megváltására. 24 Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az
a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát
valaki, azt miért kellene remélnie? 25 Ha pedig azt reméljük, amit nem
látunk, akkor állhatatossággal várjuk. 26 Ugyanígy segít a Lélek is a
mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni,
ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan
fohászkodásokkal. 27 Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek
gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. 28 Azt
pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra
szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. 29 Mert akiket
eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká
legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.
30 Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket
elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat
meg is dicsőítette.

                         A LÉLEK SEGÍTSÉGE
                          

Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de
maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. (Róm
8,26)

Idős édesanyám súlyos feledékenységben szenved. Egyre
kiszolgáltatottabb, zavarodott, és nem képes önállóan ellátni magát. A
család tagjai, akik vigyázunk rá, vele együtt szenvedünk, amint
próbálunk neki segíteni, hogy otthonában maradhasson. Egy ilyen
családtag gondozásakor nemcsak annak terhe nehéz, hanem a családnak
kemény döntéseket kell meghoznia.
Ezen időszakokban nehéz szavakat találni, hogy imában ki tudjuk
fejezni, mit érzünk. Szenvedésünk leküzdhetetlennek és megsemmisítőnek
tűnik. Amikor imádkozunk, olyan, mintha imádságunk meghallgatás nélkül
csak a plafonig jutna. Egyetlen helyre tudjuk letenni helyzetünket,
Isten kezébe, és Pál szavaiban nyugalmat találni, hogy a Szentlélek
közbenjár érdekünkben "kimondhatatlan fohászkodásokkal".
A Szentlélek ismeri kétségbeesettségünket, és szól az érdekünkben,
olyan módon, ahogyan mi nem tudunk, "kimondhatatlan fohászkodásokkal".
Békességet találhatunk abban, hogy Isten tud a szenvedéseinkről, ha nem
is tudjuk azt megfogalmazni.

Imádság: Istenünk, amikor nem tudjuk, hogyan imádkozzunk, segíts nekünk
elhinni, hogy a Szentlélek közbenjár értünk, és eléd viszi
szükségeinket. Ámen.

A szavak cserbenhagyhatnak bennünket, a Szentlélek soha.
Anne Rasmussen (Somerset, Anglia)

IMÁDKOZZUNK A NEHÉZ DÖNTÉSEK ELŐTT ÁLLÓ CSALÁDOKÉRT!