Csendes Percek szeptember 2.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                    2010. szeptember 2. csütörtök                     

Mt 17,14-20.

14 Amikor a sokasághoz értek, odament Jézushoz egy ember, térdre borult
előtte, 15 és ezt mondta: "Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és
nagyon szenved, mert gyakran esik a tűzbe, gyakran a vízbe is. 16
Elhoztam őt tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani." 17 Jézus
erre így válaszolt: "Ó, hitetlen és elfajult nemzedék, meddig leszek
még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt ide!" 18 Ekkor
Jézus rákiáltott, és kiment abból az ördög, a gyermek pedig meggyógyult
még abban az órában. 19 Akkor a tanítványok külön odamentek Jézushoz,
és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiűzni?" 20 Ő így válaszolt:
"Kishitűségetek miatt. Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna,
mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda!
- odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen."

                        HITÜNK LÁNGRA LOBBAN
                        

Jézus így válaszolt: Bizony mondom néktek, ha akkora hitetek volna,
mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda!
- odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (Mt 17,20)

Egyik nap kora délután a kilencéves fiam azt kérte, süssek neki
hamburgert vacsorára. Mondtam, hogy készíthetnénk faszénen is
hamburgert, aminek örült, mert ő akarta meggyújtani a faszenet. Félóra
múlva már nagyon izgatott volt: "Azt hiszem egyhamar nem fogunk enni,
én pedig nagyon éhes vagyok!"
Azt válaszoltam: "Ne aggódj. Csak meg kell gyújtanunk egy kis darabka
faszenet, hogy izzani kezdjen. Azután már nem tart sokáig és készen
lesz."
A kis széndarabka meggyújtása arra a csendes napra emlékeztetett,
amelyen nemrég részt vettem. Akkor végiggondoltam a problémát, amely
eltávolított Istentől, megpróbálta hitemet, és kioltotta a reményt a
szívemben. Ez a találkozó volt az a szikra, amely újra lángra
lobbantotta a hitemet, és amelyre szükségem volt, hogy azután
szembenézhessek az élet nehézségeivel. Ahogyan a faszén lángra lobban
egy kis darabkától, hitünk is fellobbanhat egy kicsiny, de igaz
szeretetszikrától, és attól a bizonyosságtól, hogy Isten nem hagy el
bennünket.

Imádság: Istenünk, add, hogy szeretetedben felfedezzük azt a kis
szikrát, amely fellobbantja hitünket. Ámen.

Tartsuk lobogva a hit és reménység lángját minden nap.
Gabriela Marquez Gomez (Distrito Federal, Mexikó)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ELVESZÍTETTÉK ISTENBE VETETT HITÜKET!