Csendes Percek október 25.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2010. október 25. hétfő                        

Lk 15,11-24.

11 Azután így folytatta Jézus: "Egy embernek volt két fia. 12 A
fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső
részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. 13 Néhány nap múlva a
fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és
ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. 14
Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy
nélkülözni kezdett. 15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek
egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16
Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a
disznók ettek, de senki sem adott neki." 17 "Ekkor magába szállt és ezt
mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt
éhen halok! 18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Nem vagyok többé méltó arra,
hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.
20 És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja
meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta
őt. 21 A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és
teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22 Az apa
viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és
adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! 23 Azután
hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24 mert
ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És
vigadozni kezdtek."

                            A SZÖKEVÉNY
                             

Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a hajnal szárnyaira
kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod
megragadna. (Zsolt 139,7.9-10)

Évekkel ezelőtt, gyermekkoromban egy almafa alatti búvóhelyen feküdtem,
és arra a következtetésre jutottam, hogy az élet, egy 7 éves számára
túl nehéz. A szökésben láttam a megoldást. Puha fűben élni, meleg
napsütésben almát enni, csábító volt. Amikor elmondtam édesanyámnak, ő
azt tanácsolta, hogy vigyek magammal tiszta fehérneműt, ezzel leplezve
rémületét.
Tervemet azonnal megvalósítottam, és almát majszolva sütkéreztem
szabadságomban. Jó sok almával később, amikor az esti hideg a
búvóhelyemre is beférkőzött, a néhány sarokra lévő meleg otthon
gondolata megzavarta addigi nyugalmamat.
Hazavánszorogtam. Belépve a kivilágított házba a család éppen
vacsorához készülődött. Édesanyám nem lepődött meg, nekem is
megterített. Várt rám. Habár én megpróbáltam elszökni nevelése és
gondoskodása elől, törődése mégsem hagyott el. Mivel gyermeke voltam,
meleg házban élhettem, szeretet és biztonság vett körül, és nem kellett
a hideg gazban almákon élve a sötét éjszakában egyedül lennem.
Sohasem szökhetünk meg Isten elől, aki ígérete szerint nem hagy el
bennünket. Amikor visszatérünk hozzá, mindig örömmel üdvözöl minket,
mint a tékozló fiút.

Imádság: Köszönjük Urunk, hogy mindig mellettünk vagy, hogy ne kelljen
egyedül szembe néznünk az élettel. Ámen.

Az Úrnál bármikor otthonra találunk.
Fred W. Buehling (Oregon, USA)

IMÁDKOZZUNK A SZÖKNI AKARÓ GYEREKEKÉRT ÉS SZÜLEIKÉRT!