Csendes Percek október 20.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2010. október 20. szerda                       

Lk 11,1-13.

1 Történt egyszer, hogy valahol imádkozott Jézus, és mikor befejezte,
így szólt hozzá egyik tanítványa: "Uram, taníts minket imádkozni, mint
ahogy János is tanította a tanítványait." 2 Ő pedig ezt mondta nekik:
"Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.
3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.
4 És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden
ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe."
5 Azután így szólt hozzájuk: "Ki az közületek, akinek van egy barátja,
és elmegy hozzá éjfélkor, és ezt mondja neki: Barátom, adj nekem
kölcsön három kenyeret, 6 mert útról érkezett egy barátom, és nincs mit
elébe tegyek; 7 - és az így válaszolna belülről: Ne zaklass engem, az
ajtó már be van zárva, és velem együtt gyermekeim is ágyban vannak; nem
kelhetek fel, hogy adjak neked! 8 Mondom nektek, ha nem is kelne fel,
és nem is adna neki azért, mert barátja, tolakodása miatt fel fog
kelni, és megadja neki, amire szüksége van." 9 "Én is azt mondom
nektek: kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok, zörgessetek, és
megnyittatik nektek. 10 Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál; és
aki zörget, annak megnyittatik. 11 Melyik apa az közületek, aki fiának
kígyót ad, amikor az halat kér tőle, 12 vagy amikor tojást kér,
skorpiót ad neki? 13 Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok
gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad mennyei
Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?"

                         IMÁDKOZÁS TANULÁSA
                         

Jézus mondja: Kérjetek, és adatik, keressetek, és találtok,
zörgessetek, és megnyittatik nektek. (Lk 11,9)

Gyermekként tanultam meg imádkozni. A vasárnapi iskolai vezetőm
Margarita arra tanított, hogy mindig fejezzük ki hálánkat Isten felé.
Mint minden más gyermek, mi is imádkoztunk a virágokért, az égboltért,
a kismadarakért. Aztán Margarita nagyon megbetegedett, és a vasárnapi
iskola többé már nem olyan volt, mint korábban. Mindannyian szomorúak
voltunk. Emlékszem, hogy négy éves fejjel arra gondoltam, hogy valamit
tennem kell érte. Aznap este letérdeltem az ágyam mellé, és őszinte
ártatlansággal arra kértem rövid, egyszerű imámban az Úr Jézust, hogy
gyógyítsa meg Margaritát.
Nem sokkal később jobban lett. Nagyon boldog voltam, mert imádságban
csatlakozhattam azokhoz, akik a gyógyulásáért könyörögtek. Imádságom
meghallgatásra talált. Elkezdtem dialógust folytatni Istennel. Az első
közbenjáró imádságom élménye alapján ma is gyakorolom a másokért való
imát.
Valójában az imádság nem egy nehéz dolog, hogy hogyan imádkozzunk, arra
nincsenek formulák. Egyszerűen kitárjuk szívünket Isten előtt
aggodalmainkkal és örömeinkkel együtt. Ha egy döntésben segítségre
szorulunk, kérnünk kell, és Isten megmutatja a helyes utat. Ha
gyógyulásra van szükségünk, Isten mellettünk áll. Életünk örömeiért is
hálásak lehetünk.

Imádság: Hálát adunk szerető Istenünk, hogy összeköt minket veled és
egymással az imádság köteléke. Ámen.

Ma is elkezdhetjük a párbeszédet Istennel.
Neri R. Gattinoni (Buenos Aires, Argentína)

IMÁDKOZZUNK A VASÁRNAPI ISKOLAI TANÍTÓKÉRT!