Csendes Percek október 17.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2010. október 17. vasárnap                      

1Krón 17,6-20.

6 Amíg együtt jártam egész Izráellel, mondtam-e egy szóval is Izráel
bármelyik bírájának, akinek azt parancsoltam, hogy pásztorolja népemet:
Miért nem építettetek nekem cédrus-házat?
7 Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek URa:
Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy
népemnek, Izráelnek. 8 Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál,
kiirtottam előtted minden ellenségedet. Olyan nevet szereztem neked,
amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön. 9 Helyet készítettem
népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén
lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok,
mint kezdetben, 10 attól az időtől fogva, hogy bírákat rendeltem
népemnek, Izráelnek, és megaláztam minden ellenségedet. Azt is
kijelentettem neked, hogy házat fog neked építeni az ÚR. 11 Ha majd
letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, az
egyik fiadat, és szilárddá teszem az ő királyságát. 12 Ő épít nekem
házat, én pedig megerősítem a trónját örökre. 13 Atyja leszek neki, és
ő a fiam lesz. Nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam
elődödtől, 14 hanem házam és királyságom szolgálatába állítom örökre,
és trónja örökké szilárd lesz. 15 Nátán pontosan e beszéd és látomás
szerint beszélt Dáviddal.
16 Akkor bement Dávid király az ÚR színe elé, leült és ezt mondta: Ki
vagyok én, URam, Istenem, és mi az én házam népe, hogy eljuttattál
engem idáig? 17 Sőt még ezt is kevesellted, Istenem, és a távoli jövőre
nézve is tettél ígéretet szolgád házának, és az egyre följebb emelkedő
ember alakját láttad bennem, URam, Istenem. 18 Kell-e még Dávidnak
valamit is hozzátennie ahhoz, ahogyan te megtisztelted szolgádat?
Hiszen te ismered szolgádat! 19 URam, a te szolgádért, és szíved
szerint vitted véghez mindezt a hatalmas dolgot, hogy e hatalmas
dolgokat megismertesd. 20 URam, nincs hozzád fogható, sőt nincs is
rajtad kívül Isten, egészen úgy, ahogyan hallottuk fülünkkel.

                        SEMMIT SEM SZÉPÍTVE
                         

Kell e még Dávidnak valamit is hozzátennie ahhoz, ahogyan te
megtisztelted szolgádat? Hiszen te ismered szolgádat! (1Krón 17,18)

Neveltetésem során szüleim magas mércét állítottak elém. Sokkal
többször megfeleltem ezeknek az elvárásoknak, mint ahányszor nem, de
jól emlékszem, hogy azonnal felfigyeltek rá, ha valami nem úgy
sikerült, ahogyan várták. Például mindig kiváló jegyekre számítottak,
azért mert tudták, hogy képes vagyok rá, így tehát néhány barátommal
ellentétben ezekért a jó jegyekért semmilyen jutalmat sem kaptam.
Azonban azonnal rosszallották, mikor eredményeim romlani kezdtek.
Mivel hajlamos vagyok rá, hogy szüleimmel kapcsolatos élményeim
szemüvegén keresztül tekintsek Istenre, sokáig nehezen fogadtam el,
hogy Isten felém irányuló szeretete nem a teljesítményemen alapszik.
Isten egyformán szeret győzelmeimben és bukásaimban. Ebben csak úgy
tudtam egyáltalán hinni, hogy kezembe vettem a Bibliát és olvastam
róla.
Dávid ennek az alapelvnek jó esettanulmánya lehetne. Sorozatos bukásai
ellenére Isten hűséges maradt hozzá, és megígérte, hogy fia uralkodik
majd Izraelben. Dávid az első pillanattól kezdve tudta, hogy ezt nem
érdemli meg, és kiöntötte hálatelt szívét az Úr előtt. Én sem tudom
kiérdemelni Isten szeretetét, de hálát adhatok érte, és beszélhetek
róla.

Imádság: Istenem, köszönöm szeretetedet. Segíts rábízni magam erre a
szeretetre és megosztani ezt másokkal is. Ámen.

Isten úgy szeret, amint vagyok.
Jennifer Aaron (Washington, USA)

IMÁDKOZZUNK A NEHEZEN TANULÓ DIÁKOKÉRT!