Csendes Percek november 30.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2010. november 30. kedd                        

Mt 25,31-40.

Jézus szavai: 31 "Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és
vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. 32
Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól,
ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. 33 A juhokat jobb
keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." 34 "Akkor így
szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai,
örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. 35
Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény
voltam, és befogadtatok, 36 mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg
voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. 37
Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni,
hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? 38
Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek,
hogy felruháztunk volna? 39 Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy
elmentünk volna hozzád? 40 A király így felel majd nekik: Bizony,
mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb
atyámfiai közül, velem tettétek meg."

                      VALÓBAN ALKALMATLAN IDŐ?
                      

Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól
megvizsgáltam. (Jób 29,16)

Korán reggel indult a napom egy telefonhívással, hogy menjek el egy
távoli kórházba meglátogatni egy súlyos beteg gyülekezeti tagot.
Lelkészként a napom hátralévő része látogatásokkal, megbeszélésekkel,
papírmunkával, telefonhívásokkal, és végül az esti bibliaórával telt. A
hosszú nap után alig vártam, hogy hazaérjek, és végre pihenjek.
Hazaérve azonban két idegen fogadott a lépcsőmön. Első gondolatom az
volt: "Most mi következik?" Az idegenek segítséget kértek tőlem.
Hajléktalan pár volt, útban egy másik városba, akiknek éjszakai
szállásra és ételre volt szükségük. Fáradtságomban így imádkoztam: "Úr
Jézus, hadd lássam meg a te arcodat ezekben az emberekben. Hadd
szolgáljalak téged." Rendeztem nekik szállást és vacsorát. Amikor késő
este újra hazaértem, éreztem Jézus jelenlétét. Krisztus volt ezekkel a
hajléktalan utazókkal, és ő volt velem is a fáradtságomban.
Krisztus a váratlan és alkalmatlan időben érkezik, nem a mi terveink
szerint. Újra lehetőségem volt arra, hogy a keresztyén szolgálatomat ne
kellemetlenségnek vagy kötelességnek érezzem, hanem lehetőségnek arra,
hogy a feltámadott Krisztus valóságos jelenlétében legyek.

Imádság: Irgalmas Istenünk, adj nekünk erőt és elszántságot, hogy
segítsünk a körülöttünk élő rászorulókon! Ámen.

A váratlan helyzet lehetőség arra, hogy Krisztust szolgáljuk.
Jerry W. Krueger (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK A HAJLÉKTALAN UTAZÓKÉRT!