Csendes Percek november 21.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2010. november 21. vasárnap                      

Róm 8,28-37.

28 Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra
szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott. 29 Mert akiket
eleve kiválasztott, azokról eleve el is rendelte, hogy hasonlókká
legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok testvér között.
30 Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket
elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat
meg is dicsőítette.
31 Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 32 Aki
tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne
ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 33 Ki vádolná Isten
választottait? Isten, aki megigazít. 34 Ki ítélne kárhozatra? A
meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és
esedezik is értünk? 35 Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől?
Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy
mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 36 Hiszen meg van írva:
"Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint
vágójuhokat." 37 De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki
szeret minket.

                        MEGÚJULT GONDOLKODÁS
                        

Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek
megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami
jó, ami neki tetsző és tökéletes. (Róm 12,2)

A feleségem szörnyű harcot vívott a depresszióval, ami miatt képtelen
volt egy évig dolgozni. Felelősséget éreztem a családom iránt, ezért
annyi túlórát vállaltam, amennyit csak tudtam. Amíg a feleségem egyre
mélyebbre süllyedt a kétségbeesésbe, én még mindig nem tudtam sem
megérteni, sem átérezni a helyzetét. Magamat győzködtem, hogy a helyes
dolgot teszem azzal, ha sokat dolgozom. De ettől csak fáradt és
magányos lettem, néha pedig mérges és lobbanékony. Magára hagytam a
feleségem, a családom, és még azt is megengedtem magamnak, hogy Istent
semmibe vegyem. Amikor azt hittem, hogy az élet már nem lehet rosszabb,
elveszítettem az állásomat.
Vasárnap az istentiszteleten az orgona tükre a karján bárányt vivő
Jézus képét tükrözte vissza. Akkor rádöbbentem, hogy Isten mindvégig
segíteni akart nekem, de nem engedtem. A feszültség kezdett
szertefoszlani, és Isten békességet adott.
Megújult elmémmel tudtam, hogy Isten akarata családunk meggyógyulása.
Most arra volt szükségünk, hogy a munka helyett Isten akaratára és a
gyógyulásra összpontosítsunk.

Imádság: Urunk, amikor elárasztanak a terhek, segíts emlékeznünk
mindent átfogó kegyelmedre. Nyisd fel szemünket és szívünket, hogy ezt
befogadjuk. Ámen.

Isten akarata a számunkra: a békesség.
Earl Fuller (Iowa, USA)

IMÁDKOZZUNK EGY DEPRESSZIÓBAN SZENVEDŐ ISMERŐSÜNKÉRT!