Csendes Percek november 3.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2010. november 3. szerda                       

Jel 21,1-4.

1 És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld
elmúlt, és a tenger sincs többé. 2 És a szent várost, az új
Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől,
felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve. 3
Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: "Íme, az Isten
sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek,
és maga az Isten lesz velük; 4 és letöröl minden könnyet a szemükről,
és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem
lesz többé, mert az elsők elmúltak."

                       TEMETŐK MÉLY NYUGALMA
                        

Isten letöröl minden könnyet a szemükről. (Jel 21,4)

Gyermekkoromban valami különös félelem fogott el a temetők láttán. Ma
sem tudom, miért volt bennem ez az érzés, amely mára úgy oszlott el,
mint a hajnali köd a késő őszi égen.
Sok év telt el azóta, és ahogy a világ, az évszakok örökös változásban
vannak, úgy változtam én is. Szeretem a temetők mély nyugalmát, a sírok
között álmodó mélabús csöndet, az elégett viaszgyertyák finoman édeskés
illatát, a keresztekre akasztott koszorúk néma bánatát, a pislákoló
mécsesek vigaszt nyújtó fényeit. Isten jelenlétét érzem. Olyan nyugalom
és béke árad végig testemen és lelkemen, amelyhez fogható talán csak az
eljövendő Új Világban vár majd ránk. Sejtelmesen suhognak a temetői fák
lombjai a szél karjaiban, ősi titkukat osztják meg az arra járóval.
Nagyanyám sírjánál imádkozom, megérintem a hófehér márványba vésett
nevét, és hallani vélem biztató üzenetét. Éppen úgy vigasztal, mint
amikor gyermekként zokogva és kétségbeesetten rohantam hozzá, hogy
kötözze be a vérző sebet az ujjamon.
A távolban megkondul a templom harangja, az ég felé emelem tekintetem,
és érzem, ahogy az arcomról csorduló könnyeim letörli az Isten...

Imádság: Mindenható Istenünk, köszönjük az örök élet reménységét és a
mindennapokban adott örömét. Ámen.

Isten jelen van életünk minden napján és az örök életünkben!
Paudits Zoltán (Sükösd, Magyarország)

IMÁDKOZZUNK A REMÉNY NÉLKÜL ÉLŐKÉRT!