Csendes Percek június 7.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2010. június 7. hétfő                         

Róm 7,14-8,2.

14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki
vagyok szolgáltatva a bűnnek. 15 Hiszen amit teszek, azt nem is értem,
mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.
16 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a
törvényről, hogy jó. 17 Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a
bennem lakó bűn. 18 Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem
lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra,
hogy megtegyem, nincs. 19 Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót,
hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. 20 Ha pedig azt
teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó
bűn. 21 Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót
akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. 22 Mert gyönyörködöm az
Isten törvényében a belső ember szerint, 23 de tagjaimban egy másik
törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt
a bűn tagjaimban lévő törvényével. 24 Én nyomorult ember! Ki szabadít
meg ebből a halálra ítélt testből? 25 Hála az Istennek, a mi Urunk
Jézus Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének
szolgálok ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.
1 Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a
Krisztus Jézusban vannak, 2 mivel az élet Lelkének törvénye
megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.

                      MÉRHETETLEN EGYÜTTÉRZÉS
                       

Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a
Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet lelkének törvénye
megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől.
(Róm 8,1-2)

Igen emlékezetes Frank elesett, reménytelen pillantása, amikor azon a
vasárnapon rányitottam. Vártam, hogy ott ül majd lebénult barátom
felöltöztetve, indulásra készen, hogy együtt menjünk a templomba.
Ehelyett szörnyű látvány tárult elém. Frank mereven és izzadtan feküdt
takarója alatt. A teli vizeletes zacskó és a szája közelébe helyezett,
szívószállal ellátott üres vizespohár jelezte, hogy nem jött a gondozó,
aki ellátta volna. Egy dolgozó ütemezési hibájából adódóan, Frank
órákig maradt magára, képtelenül arra, hogy akár egyetlen dolgot is
megtegyen saját érdekében. Kiszáradt szájjal kiáltott segítségért. Míg
emberi fül nem hallotta, Isten meghallotta! Kifejezte háláját,
megnyugvását, amint szánakozva rohantam segítségére.
Frank helyzete eleven emlékeztető Istentő való lelki függésemre. Nagyon
nagy szükségem van a Megváltóra, aki meg tudja tenni azt, amire én
képtelen vagyok: megszabadítani bűneimtől. Isten végtelen szeretete és
mérhetetlen együttérzése sokkal nagyobb, mint amit én éreztem Frank
iránt. Ő megszabadít bennünket, amikor mások cserbenhagynak.

Imádság: Köszönjük, Megváltónk, hogy megmented a szükséget szenvedőt,
azokat, akik egyedül vannak, és másoktól nem kapnak segítséget! Ámen.

Krisztus szeretete megadja, amit mi nem tudnánk megoldani.
Jocelyn Davis Rezek (Észak-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A LEBÉNULT BETEGEKÉRT!