Csendes Percek július 14.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2010. július 14. szerda                        

2Kor 8,1-7; 9,6-8.

1 Hírt adunk nektek, testvéreim, Istennek arról a kegyelméről, amelyet
Macedónia gyülekezeteinek adott. 2 Mert a nyomorúság sok próbája között
bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség
gazdagsága lett. 3 Tanúskodom arról, hogy erejük szerint, sőt erejükön
felül is önként adakoztak, 4 és erősen sürgetve kérték tőlünk, hogy a
szentek iránti szolgálatban adakozással részt vehessenek. 5 És nem csak
azt tették, amit reméltünk, hanem először önmagukat adták az Úrnak, és
aztán nekünk, az Isten akaratából. 6 Úgyhogy bátorítottuk Tituszt, hogy
amint már előbb elkezdte, fejezze is be nálatok ennek az adománynak az
összegyűjtését.
7 Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek: hitben és igében, ismeretben és
minden buzgóságban, és a tőlünk rátok áradó szeretetben, úgy ebben az
adakozásban is legyetek bőkezűek.
Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül
vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az Isten". 8 Az
Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok,
hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és
bőségben éljetek minden jó cselekedetre.

                        AZ ADAKOZÁS KEGYELME
                        

Ezért ahogyan mindenben bővelkedtek... úgy az adakozásban is legyetek
bőkezűek. (2Kor 8,7)

Újraolvastam a levelet, amely a nagyvonalú ajándékot tartalmazta -
elegendő pénzt ahhoz, hogy családunk Japánba utazhasson. Az özvegy,
akitől kaptuk, azt mondta, mind az ajándék, mind az összeg Isten ötlete
volt, ő csupán engedelmeskedett neki. Micsoda áldás számunkra, s
micsoda lecke nekem!
Az özvegy nagylelkűsége megváltoztatta az adakozáshoz, s különösen a
pénzügyekhez való hozzáállásomat. Családunk egy keresetből él, s amit
korábban "óvatos" viselkedésnek gondoltam, most csupán fukarságnak és
hitetlenségnek láttam.
Pál azt mondta, hogy Isten eleget fog adni ahhoz, hogy megengedhessük
magunknak a bőkezűséget minden körülmények között. Ez a nagyvonalúság
nemcsak a pénzhez, hanem az időnkhöz, energiánkhoz, tehetségünkhöz és
vendégszeretetünkhöz való hozzáállásunkat is magába foglalja.
Legfőbb példaadónk Jézus. Ő, amije csak volt, feladta, hogy megossza
velünk mindenét. Az adakozásban nem tudjuk felülmúlni Istent, aki a
menny végtelen tárházát vezeti, hogy mérhetetlenül többet adjon vissza
nekünk, mint amit mi adtunk másoknak. Isten mindezzel arra ösztönöz,
hogy bekapcsolódjunk az ajándékozás soha meg nem álló körforgásába.

Imádság: Atyánk, segíts bennünket, hogy jókedvű adakozók legyünk és
nagylelkűek minden dologban. Ámen.

A nagylelkűség nem más, mint nyitott kézzel és szívvel állni az élet
dolgaihoz.
Colette Williams (Tusmore, Ausztrália)

IMÁDKOZZUNK A NAGYLELKŰ ADAKOZÓKÉRT!