Csendes Percek január 23.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2010. január 23. szombat                       

Jn 19,25-27.

25 Jézus keresztjénél ott állt anyja és anyjának nővére, Mária, Klópás
felesége, valamint a magdalai Mária. 26 Amikor Jézus meglátta ott állni
anyját, és azt a tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához:
"Asszony, íme, a te fiad!" 27 Azután így szólt a tanítványhoz: "Íme, a
te anyád!" És ettől az órától fogva otthonába fogadta őt az a
tanítvány.

                          EGYSZERŰ AJÁNDÉK
                          

Jézus így szólt anyjához: "Asszony, íme, a te fiad!" (Jn 19,26)

Beba már régóta betegen feküdt. Legutóbbi napjai tele voltak folyamatos
szenvedéssel és szomorúsággal férje, Roberto miatt, aki néhány hónapja
meghalt. Beba a demencia előrehaladott állapotában volt. Miközben
memóriája és gondolkodása megromlott, tudatában volt annak, hogy a
férje meghalt. Így hát elkezdett készülődni saját földi életének
elengedésére.
Silvia, a lánya, egy napon ezt mondta Beba gondozójának: "Olyan mély
szomorúságot látok anya szemében!" Ebben a pillanatban Beba szelíden
becsukta a szemét. Szilvia megdöbbent. Számomra nyilvánvaló volt, hogy
Beba azért hunyta be a szemét, hogy megkímélje Szilviát a szemében
tükröződő fájdalomtól és bánattól. Időről időre, ha Szilvia édesanyja
ágyához közeledett, Beba behunyta a szemét.
A szeretetnek micsoda különleges ajándéka rejlett Beba egyszerű
cselekedetében! Mindez rádöbbentett arra, hogy senki sem lehet túl
öreg, túl szegény, vagy túl beteg ahhoz, hogy szeretetet vagy
kedvességet adjon. Gondoljunk csak Jézus Krisztusra! A keresztre
szögezve, haldokolva még anyjára, Máriára és tanítványára, Jánosra
gondolt! Még a legutolsó pillanatokban is talált rá módot, hogy
másoknak adni tudjon.

Imádság: Urunk, világítsd meg gondolatainkat, s késztess bennünket az
önzetlen cselekedetekre! Ámen.

Minden nap új lehetőség, hogy átéljük az adás örömét.
Rodolfo Míguez (Durazno, Uruguay)

IMÁDKOZZUNK A KRÓNIKUS BETEGEKÉRT ÉS GONDOZÓIKÉRT!