Csendes Percek január 20.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2010. január 20. szerda                        

Neh 4,1-15.

1 Amikor Szanballat és Tóbijjá, továbbá az arabok, ammóniak és asdódiak
meghallották, hogy Jeruzsálem várfalainak a javítása előrehaladt, és a
réseket kezdik betömni, nagy haragra indultak, 2 és mindnyájan egy
akarattal összeesküdtek, hogy harcot indítanak Jeruzsálem ellen, és
zavart keltenek benne. 3 De mi imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget
állítottunk ellenük védelmül éjjel-nappal. 4 A júdaiak azonban ezt
mondták: Megrokkant a teherhordók ereje, pedig sok a törmelék, és mi
már nem tudjuk építeni a várfalat! 5 Ellenségeink meg ezt mondták: Meg
sem tudják, észre sem veszik, egyszer csak rájuk törünk, legyilkoljuk
őket, és azzal véget vetünk a munkának. 6 A szomszédságban lakó júdaiak
is mindenhonnan eljöttek hozzánk, és tízszer is mondták nekünk:
Térjetek vissza hozzánk! 7 Azért odaállítottam a népet a hely legalsó
részére, a várfal mögé a hézagokba, odaállítottam őket nemzetségenként
fegyveresen, dárdákkal és íjakkal. 8 Majd szemlét tartottam, és eléjük
állva ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és a nép többi
részének: Ne féljetek tőlük! A nagy és félelmes ÚRra gondoljatok, és
harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért
és otthonaitokért!
9 Ellenségeink meghallották, hogy megtudtuk tervüket, és így Isten
meghiúsította azt. Mi pedig mindnyájan visszatértünk a várfalhoz,
mindenki a maga munkájához. 10 Attól a naptól fogva legényeimnek csak a
fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és
páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Júda egész
népére. 11 A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a
munkát végezték, a másikkal pedig a kopját tartották. 12 Mindegyik
építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. A kürtös pedig
mellettem volt. 13 Akkor ezt mondtam az előkelőknek, az elöljáróknak és
a nép többi részének: A munka sok, és nagy területen folyik, és mi a
várfalon elszéledve, messze vagyunk egymástól. 14 Ezért bárhol vagytok,
ha a kürt hangját halljátok, gyűljetek ide hozzánk. Istenünk harcol
értünk! 15 Így végeztük a munkát, miközben az emberek fele dárdával
volt fölfegyverkezve, hajnalhasadástól a csillagok feljöttéig.

                          IMÁDSÁG ÉS TETT
                           

Imádkoztunk Istenünkhöz, és őrséget állítottunk ellenük védelmül
éjjel-nappal. (Neh 4,3)

Nehémiás és emberei óriási dologra vállalkoztak: Jeruzsálem régóta
figyelmen kívül hagyott, rossz állapotban lévő falait akarták újra
felépíteni. Lelkesen kezdtek a munkához, ahogy a Biblia írja: "teljes
szívükből". A munka bosszantotta az ellenséget, meg akarták támadni a
zsidókat. Isten emberei, mielőtt félni és kétségeskedni kezdtek volna,
két dolgot tettek: imádkoztak és őrt állítottak. Nem csak imádkoztak,
és nem csak őrt állítottak. Ezt a két tevékenységet összekötötték, s ez
az, ami megragadta figyelmemet.
Sokszor elbizonytalanodom, mert úgy érzem, Isten nem hallgatja meg
imámat. Lehet, hogy én nem tettem meg a magam részét? Nagyszerű dolog
azért imádkozni, hogy lefogyjak, hogy állást kapjak, vagy közelebb
kerüljek Istenhez, de jogos-e ezeket elvárni, ha közben nem tornázom,
nem küldöm el az önéletrajzomat a pályázatokra, vagy nem szakítok időt
Istenre?
Milyen vágy, vagy milyen kihívás foglalkoztatja ma a szívemet? Az ima
mellett Isten milyen tettet vár el tőlem ebben a helyzetben? A Neh 4
arról szól, hogy Isten emberei felfedezték, az ima és a cselekvés hozza
meg a várt eredményt.

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy válaszolsz az imáinkra. Kérünk, mutasd
meg, milyen életünket formáló lépéseket tudunk megtenni. Ámen.

Ha imáinkhoz tetteket is ragasztunk, akkor eljutunk valahová.
Tori Tremaine Walker (Kentucky, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK AZT VÁRJÁK, HOGY ISTEN HELYETTÜK IS MINDENT
MEGTEGYEN!