Csendes Percek február 16.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2010. február 16. kedd                        

Lk 12,22-32.

22 Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne
aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel
ruházkodjatok, 23 mert több az élet a tápláléknál, és a test a
ruházatnál. 24 Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak,
nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel
értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25 De aggodalmaskodásával ki
tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? 26 Ha
tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi
miatt? 27 Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem
is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem
öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. 28 Ha pedig a mező füvét,
amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti,
mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! 29 Ti se kérdezzétek tehát,
hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. 30 Mert
mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy
szükségetek van ezekre. 31 Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul
ezek is megadatnak nektek. 32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy
tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"

                            GYERMEKÁLDÁS
                            

Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid. (Péld 6,3)

Férjemmel már több mint 4 éve voltunk házasok, amikor elérkezettnek
láttuk az időt a gyermekvállalásra. Hosszú ideig vártunk,
eredménytelenül. Közben buzgón imádkoztam, segítséget kértem az Úrtól,
de a gyermekáldás elmaradt. Lelkem legmélyén tudtam, mi a baj, de
hosszú ideig nem mertem bevallani magamnak. Egy márciusi napon ültem a
munkahelyemen, és imádságban letettem az Úr elé a nagy terhemet.
"Atyám, ha te akarod, hogy anya legyek, kérlek, áldj meg, ha nem, azt
is elfogadom". Végre kimondtam, elfogadom akaratát, bármi is legyen az.
Megkönnyebbültem. Addig görcsösen igyekeztem Istent arra
"kényszeríteni", hogy azt tegye, amit én szeretnék. Féltem arra
gondolni, mi van, ha a jó Atyánknak nem ez a szándéka.
Persze később is előjöttek a félelmeim, de olyankor erőt kértem
Istentől, hogy amit letettem elé imádságban, az maradjon is ott, ne
aggodalmaskodjam miatta. A következő hónapban terhes lettem. Ma már két
és fél éves a kisfiunk. Az Úr próbára tett, tanultam a leckéből.

Imádság: Köszönöm Atyám, tanításodat, hogy téged nem lehet semmire
kényszeríteni. Jobban tudod, mikor és mire van szükségünk. Ámen.

Akaratunkat nem lehet Istenre kényszeríteni. Ő jobban ismeri a mi
szükségeinket, és hogy mi válik a javunkra!
Domokos-Szabolcsy Éva (Téglás, Magyarország)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK MÉG NEM ÉLHETTÉK ÁT AZ ANYAI ÁLDÁS ÖRÖMEIT,
BÁR NAGYON VÁGYNAK RÁ!