Csendes Percek augusztus 21.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2010. augusztus 21. szombat                      

Mt 14,22-33.

22 Jézus ezután nyomban kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak
hajóba, és menjenek át előtte a túlsó partra, amíg ő elbocsátja a
sokaságot. 23 De miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre
magánosan imádkozni. Amikor beesteledett, egyedül volt ott. 24 A hajó
pedig már messze eltávolodott a parttól, és a hullámok között
hányódott, mert ellenszél volt. 25 A negyedik éjszakai őrváltáskor
odament hozzájuk Jézus a tengeren járva. 26 Amikor a tanítványok
meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy
kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. 27 De Jézus azonnal
megszólította őket, és ezt mondta: "Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!"
28 Péter ekkor így szólt hozzá: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy
menjek oda hozzád a vizen." 29 Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre
kiszállt a hajóból, elindult a vizen, és Jézus felé ment. 30 Amikor
azonban az erős szélre figyelt, megijedt, és amint süllyedni kezdett,
felkiáltott: "URam, ments meg!" 31 Jézus azonnal kinyújtotta a kezét,
megragadta őt, és ezt mondta neki: "Kicsinyhitű, miért kételkedtél?" 32
És amint beszálltak a hajóba, elült a szél. 33 A hajóban levők pedig
leborultak előtte, és ezt mondták: "Valóban Isten Fia vagy!"

                          HITTEL ELINDULNI
                          

Péter: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy menjek oda hozzád a
vízen." Mire ő így szólt: "Jöjj!" Péter erre kiszállt a hajóból,
elindult a vízen, és Jézus felé ment. (Mt 14,28-29)

Egyik honduraszi missziós utazáson értesültem, hogy csoportunk számos
tagjának ez lesz az első ilyen útja. Izgatottan várták a feladatot,
hogy a számukra ismeretlen nyelvet beszélők között a szegények felé
szolgálhassanak. Az első áhítaton Mt 14,22-33-at olvastam fel, és az
igék által igyekeztem közvetíteni számukra az üzenetet, hogy mint
Péter, időnként el kell hagynunk a kényelmes csónakot, amikor Isten
szolgálatába állunk.
Mikor Péter hittel indult, lehetőséget kapott arra, hogy járjon a
vízen, hogy megsegítse, tanítsa és megérinthesse őt a Mester.
Felismerte a vízen feléjük közeledő Jézust, és meglátta a lehetőséget,
hogy csatlakozzon hozzá.
Ha Péterhez hasonlóan mi is hittel lépünk, akkor ajtót nyitunk a
munkálkodó Isten számára. Talán feladatokat végzünk el, megtapasztaljuk
az egységes csapatmunka olyan eredményeit, amiről önmagunkban még
álmodni sem mertünk volna. Talán valaki ránk mosolyog vagy megölel,
akinek a nyelvén egy kukkot sem beszélünk. Megkapjuk a lehetőséget,
kiléphetünk bátran csónakjainkból, és elindulhatunk Jézus felé. Ha
egyszer megtesszük ezt a lépést, soha többé nem leszünk ugyanazok, akik
voltunk.

Imádság: Kegyelmes Urunk, segíts hittel indulnunk, mikor hívásod arra
ösztönöz, hogy elérjünk másokat. Ámen.

Ha vízen akarunk járni, ki kell lépni a csónakból.
J. Ken Stringer (Mississippi, USA)

IMÁDKOZZUNK, HOGY TEHESSÜNK VALAMIT KÖZÖSSÉGÜNKÉRT!