Csendes Percek április 20.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2010. április 20. kedd                        

2Kor 4,4-12.

4 Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert hitetlenek,
és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium
világosságát, aki az Isten képmása. 5 Mert nem önmagunkat hirdetjük,
hanem Krisztus Jézust, az Urat, önmagunkat pedig mint szolgáitokat
Jézusért. 6 Isten ugyanis, aki ezt mondta: "Sötétségből világosság
ragyogjon fel", ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon
előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.
7 Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt
Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: 8 Mindenütt szorongatnak
minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; 9
üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk;
10 Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is
láthatóvá legyen testünkben. 11 Mert életünk folyamán szüntelen a halál
révén állunk Jézusért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen halandó
testünkben. 12 Azért a halál bennünk végzi munkáját, az élet pedig
bennetek.

                         A KERESZT FÉNYÉBEN
                         

Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. (1Jn 2,8)

Amikor 6 órakor felkeltem, a hegyi tábort sűrű köd fogta körbe.
Elkezdtem futni a tó körül, és még így is láttam az észak-karolinai
hegyek között meghúzódó keresztyén üdülő megvilágított keresztjét.
A tó másik oldalára érve, már nem láttam a keresztet. Kémleltem a
felhőket, de a keresztről kiáradó fény legkisebb sugarát sem láttam.
Tudván, hogy csak a reggeli köd miatt tűnt el, a reggeli futásom után
is tovább kutattam. De visszaérve kiindulási pontomhoz, még mindig nem
láttam a keresztet; miután kivilágosodott, automatikusan kikapcsolták a
fényeket. Nem tűnt el, nem rejtőzködött a kereszt, de jelenléte nem
volt olyan egyértelmű számomra, mint korábban.
Életem során számtalanszor volt olyan helyzet, amikor Isten keresztje
elhomályosodott, vagy távolinak tűnt. De ez az, amiről a hit szól, -
hinni a fényben akkor is, amikor sötétben járunk. És a futásos
történetem szerint, ezt tehetjük: a biztos tudatban megfeszítve futunk
előre, hisz a fény sosincs oly távol, mint gondoljuk. Sőt, tudjuk, hogy
Isten szeretete mindig velünk van.

Imádság: Hűséges Istenünk, add, hogy kitartóan keressünk téged, akkor
is, ha sötétben járunk. Ámen.

Isten mindig közelebb van hozzánk, mint gondoljuk.
Catherine S. Ryan (Új-Dél-Wales, Ausztrália)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIKNEK BIZTOS FÉNYRE VAN SZÜKSÉGÜK AZ ÉLETÜK
SZÁMÁRA!