Csendes Percek április 16.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2010. április 16. péntek                       

Zsolt 62,6-9.

6 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
8 Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az
Isten.
9 Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket,
Isten a mi oltalmunk! (Szela.)

                        KERESSETEK OLTALMAT!
                        

Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket,
Isten a mi oltalmunk. (Zsolt 62,9)

Olyan vidéken nőttem fel, ahol elég gyakoriak és elég kemények a
tornádók. Gyakran eszembe jut, amikor szüleim az éjszaka közepén
felébresztettek, és levittek a pincébe, hogy ott várjuk meg a vihar
elmúltát. Összeölelkezve hallgattuk az üvöltő szeleket, ahogy házunkat
körbefütyülte a vihar, és a jég verte a falakat. Félelemmel töltött el
a hatalmas vihar, ami fejünk fölött zúgott. A pince egy viszonylag
biztonságos helynek számított, de tudtam, a tornádó pillanatok alatt
képes házakat megsemmisíteni.
A pince megmentette családunkat a tornádótól, és némi biztonságérzetet
adott. De ahogy a zsoltáríró mondja: valódi oltalmam az Úr. Isten
minden földi menedéket felülmúló védelmet kínál. Mindegy, milyen
problémával kerülünk szembe, Istenben oltalomra lelhetünk, ha
félelmeinket őszintén elé visszük. Ahogy Isten meghallgatta a
zsoltáríró segélykiáltását, ugyanúgy a miénket is hallja. Bízva
bízhatunk, hogy teremtő Istenünk hűséges. Ahogy tornádó idején családom
a pincébe menekült oltalomért, úgy baj idején szabad Istenhez futnunk.

Imádság: Urunk, segíts bíznunk és oltalmat találnunk benned, bármivel
találjuk ma szemben magunkat. Ámen.

Isten hatalma nagyobb, mint bármilyen vihar az életünkben.
Lauren Vásquez (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK A VIHARZÓNÁBAN ÉLŐKÉRT!