Csendes Percek április 16.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2010. április 16. péntek

Zsolt 62,6-9.

6 Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
7 Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
8 Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.
9 Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a
mi oltalmunk! (Szela.)

                           KERESSETEK OLTALMAT!

Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a
mi oltalmunk. (Zsolt 62,9)

Olyan vidéken nőttem fel, ahol elég gyakoriak és elég kemények a tornádók.
Gyakran eszembe jut, amikor szüleim az éjszaka közepén felébresztettek, és
levittek a pincébe, hogy ott várjuk meg a vihar elmúltát. Összeölelkezve
hallgattuk az üvöltő szeleket, ahogy házunkat körbefütyülte a vihar, és a
jég verte a falakat. Félelemmel töltött el a hatalmas vihar, ami fejünk
fölött zúgott. A pince egy viszonylag biztonságos helynek számított, de
tudtam, a tornádó pillanatok alatt képes házakat megsemmisíteni.
A pince megmentette családunkat a tornádótól, és némi biztonságérzetet
adott. De ahogy a zsoltáríró mondja: valódi oltalmam az Úr. Isten minden
földi menedéket felülmúló védelmet kínál. Mindegy, milyen problémával
kerülünk szembe, Istenben oltalomra lelhetünk, ha félelmeinket őszintén elé
visszük. Ahogy Isten meghallgatta a zsoltáríró segélykiáltását, ugyanúgy a
miénket is hallja. Bízva bízhatunk, hogy teremtő Istenünk hűséges. Ahogy
tornádó idején családom a pincébe menekült oltalomért, úgy baj idején szabad
Istenhez futnunk.

Imádság: Urunk, segíts bíznunk és oltalmat találnunk benned, bármivel
találjuk ma szemben magunkat. Ámen.

Isten hatalma nagyobb, mint bármilyen vihar az életünkben.
Lauren Vásquez (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK A VIHARZÓNÁBAN ÉLŐKÉRT!