Csendes Percek április 5.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2010. április 5. hétfő                        

Zsolt 118,26-29.

26 Áldott, aki az ÚR nevében jön! Megáldunk titeket az ÚR házából.
27 Az ÚR az Isten, ő adott nekünk világosságot. Kötelekkel kössétek az
ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz!
28 Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, magasztallak téged!
29 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!

                      A FELTÁMADÁS REMÉNYSÉGE
                       

Az én Uram, az Úr, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy
tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel felébreszt engem,
hogy hallgassam tanítványként. (Ézs 50,4)

Lelkipásztorként mindig vágyva várom a személyes feltöltődés idejét a
zsúfolt nagyböjti és húsvéti időszak után. Idén húsvét hétfőn
szabadságon voltam már, amikor hallottam, hogy gyülekezetünk egyik
tagja önkezűleg vetett véget életének. Lesújtott a hír.
A nagyböjti történeten gondolkodtam, amit egy hete éltünk át,
különösképpen a virágvasárnap és húsvét közti időszakon merengtem el.
Jézus hallhatta a hozsannát, ugyanakkor tudta, hogy valami egész más
van elkészítve számára. A mi életünkben ezzel szemben sosem tudni, mi
vár a sarkon túl. Csak annyit tudhatunk biztosan, hogy Istenben
bízhatunk, hogy ő segít megbirkózni a váratlan, megrázó eseményekkel.
A temetés napja borzasztó nehéz volt. Azért imádkoztam, hogy a gyászoló
gyülekezet "tanítványként" meghallja Isten szavát. Mert még a halál
közelében is felfedezhetjük Isten segítségét és nyugalmát.

Imádság: Istenünk, ajándékozz meg minket bátorsággal, hogy Jézust
kövessük. Erősíts az eljövendővel szembe nézni, hogy hitben és
szeretetben megerősödhessünk. Ámen.

A feltámadás jó híre még a halál völgyében is reményt adhat.
Craig C. Gommer (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ELFÁRADT EMBERTÁRSAINKKÉRT!