Csendes Percek szeptember 18.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2009. szeptember 18. péntek                      

Róm 12,1-8.

1 Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos
istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul,
amely tetszik az Istennek; 2 és ne igazodjatok e világhoz, hanem
változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az
Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
3 A nekem adatott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek:
ne gondolja magát többnek, mint amennyinek gondolnia kell, hanem arra
igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit
mértéke szerint. 4 Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem
minden tagnak ugyanaz a feladata, 5 úgy sokan egy test vagyunk a
Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. 6 Mert a nekünk adatott
kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is:
ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, 7 ha
valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban
munkálkodjunk: a tanító a tanításban, 8 a buzdító a buzdításban, az
adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig
jókedvvel.

                              ÉPPEN ÉN
                              

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. (Zsolt 62,2)

Fiatalabb koromban azt gondoltam, fontos szerepet kell betölteni az
életben ahhoz, hogy az emberek szeressenek. Megpróbáltam mindig a
legjobban kinézni, órákat töltöttem el külsőmmel. Arra vágytam, hogy
mindenki elfogadjon, akivel csak kapcsolatba kerülök, a diáktársaim és
a különböző társaságok. Azonban minden erőlködésem ellenére nehéznek
tűnt megfelelnem a körülöttem élőknek. Az eredmény: egyre félénkebb,
szégyenlősebb lettem, nem éreztem magam elfogadottnak. Kétségbeesetten
vártam a visszajelzést másoktól, hogy fontos valakinek tartanak.
A Biblia tanulmányozása során azonban felfedeztem, hogy Isten más
mértékkel mér engem. Amikor elkezdtem először Isten akaratát keresni,
bátrabbá váltam. Évek alatt egyre több önbizalmat nyertem. Ez olyan
természetes módon történt, mint ahogy megváltoztattam életemben a
fontossági sorrendet. Mások tetszésének keresése helyett lassan
megtanultam növekedni Krisztus szeretetében és elfogadásában. Egyre
felszabadultabb lettem, és már nem aggódtam külső megjelenésem vagy
társasági helyzetem miatt. Krisztus szeretete által átformálva sok
barátot kaptam, s közben önmagam maradtam.

Imádság: Istenünk, segíts bíznunk benned, hogy céltudatosak és
megfelelő önbizalommal rendelkezők legyünk. Ámen.

Akkor tesszük a legjobb bizonyságot, ha azok maradunk, akivé Isten
teremtett.
Helgard Maria Zotter (Genf, Svájc)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK FONTOSAK AKARNAK LENNI!