Csendes Percek szeptember 6.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2009. szeptember 6. vasárnap                     

Mt 18,21-35.

21 Akkor Péter odament Jézushoz, és ezt kérdezte tőle: "Uram, hányszor
vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még
hétszer is?" 22 Jézus így válaszolt: "Nem azt mondom neked, hogy
hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. 23 Ezért hasonló a mennyek
országa egy királyhoz, aki számadást akart tartani szolgáival. 24
Amikor hozzákezdett, vittek eléje egy szolgát, aki tízezer talentummal
volt adósa. 25 Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr,
hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és
fizessen. 26 A szolga erre leborult előtte, és így esedezett: Légy
türelemmel hozzám, és mindent megfizetek neked. 27 Az úr pedig
megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát. 28 Amikor
azonban eltávozott az a szolga, összetalálkozott egyik szolgatársával,
aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte, és ezt
mondta neki: Fizesd meg, amivel tartozol! 29 Szolgatársa ekkor leborult
előtte, és így kérlelte: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek
neked. 30 De az nem engedett, hanem elmenve börtönbe vettette őt, amíg
meg nem fizeti tartozását. 31 Amikor szolgatársai látták, hogy mi
történt, nagyon felháborodtak. Elmentek, és jelentették uruknak
mindazt, ami történt. 32 Akkor magához hívatta őt ura, és így szólt
hozzá: Gonosz szolga, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél
nekem. 33 Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon,
amint én is megkönyörültem rajtad? 34 Ekkor haragra lobbant ura, és
átadta őt a hóhéroknak, amíg meg nem fizeti neki az egész tartozást. 35
Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem
bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának."

                       MÁSOKNAK MEGBOCSÁTANI
                        

Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg
egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. (Ef
4,32)

Vasárnap reggel volt. Ideje istentiszteletre menni. Férjem elkészült a
két nagyobb gyermekkel, és elindultak. Én hátramaradtam; túl sértett és
haragos voltam ahhoz, hogy elkészüljek, felöltöztessem kisbabánkat, és
csatlakozzam hozzájuk. A gyülekezetben ért sérelem miatt viselkedtem
így. Keserű és megbántódott voltam. Isten tudta, hogy jogom van sírni.
Úgy döntöttem, otthon maradok, és jól kisírom magam.
De egy hangot hallottam a szívemben: "Bocsáss meg!" Megtorpantam,
megdöbbentem. Tudtam, kinek a hangját halottam. Isten finoman
noszogatott. Nem volt könnyű, de sikerült idővel, Isten segítségével
megbocsátanom.
Most, 80 évesen, visszatekintve látom, hogyan áldotta meg és
irányította életemet Isten. Az elmúlt 50 évben mindig szükségem volt az
egyszerű parancsra: "Bocsáss meg!". Panaszkodom, halogatom, de Isten
segítségével végül megbocsátok. Amikor az Úr imáját mondom: "Bocsásd
meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk
vétkezőknek", tudom, mit kell tennem. A béke és a vigasz, mely Isten
jelenlétéből fakad, megéri a fáradságot. Szeretettel megbocsáthatunk
másoknak, mert Krisztus szeretett és megbocsátott.

Imádság: Drága Urunk, köszönjük az igét, a Bibliát, és köszönjük
szavaidat, melyeket szívünkbe adsz. Ámen.

Kinek kell megbocsátanom?
Joyce Woeste (Iowa, USA)

IMÁDKOZZUNK GYÜLEKEZETÜNKBEN A MEGBÁNTOTTAKÉRT!