Csendes Percek október 30.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2009. október 30. péntek                       

Jn 10,22-30.

22 Amikor eljött a templomszentelés ünnepe, Jeruzsálemben tél volt. 23
Jézus a templomban, a Salamon csarnokában járt. 24 Ekkor körülvették a
zsidók, és így szóltak hozzá: "Meddig tartasz még bizonytalanságban
bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!" 25 Jézus
így válaszolt nekik: "Megmondtam nektek, de nem hisztek. Atyám nevében
végzett cselekedeteim tanúskodnak mellettem, 26 de ti nem hisztek, mert
nem az én juhaim közül valók vagytok. 27 Az én juhaim hallgatnak a
hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. 28 Én örök
életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki
őket az én kezemből. 29 Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél
nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. 30 Én és az
Atya egy vagyunk."

                        A LEGFONTOSABB DOLOG
                        

Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig
követnek engem. (Jn 10,27)

"Mi a legfontosabb?" - ez a kérdés futott át az agyamon, miközben egy
szabadnapomon különféle ügyek után futkostam. Hirtelen teljesen
egyértelmművé vált számomra a válasz: "A legfontosabb dolog Mary-t
meglátogatni." Már korábban is terveztem, hogy meglátogatom, hiszen
csak néhány hete engedték haza a kórházból, de sajnos még nem tudtam
időt szakítani rá. Már robogtam is a háza felé.
Aznap elmesélte, hogy gyermekkorában gyakran járt a könyvtárba. Nagyon
szeretett olvasni. Megkért, hogy olvassak neki a legközelebbi
látogatásom alkalmával, és én felajánlottam neki, hogy még aznap
olvasok a fennmaradó időmben. A könyv annyira magával ragadott
mindkettőnket, hogy nem tudtam abbahagyni az olvasást. Megígértem neki,
hogy ezentúl minden péntek délután elmegyek hozzá, és olvasok neki.
Izgatottan vártam a következő találkozásunkat.
Később nagyon összetört, mikor meghallottam, hogy Mary a
találkozásunkat követő nap meghalt. Tudtam, hogy nem fog nekem többet
mesélni a gyermekkoráról, és én sem olvashatok neki, mégis hálás voltam
Istennek azért a délutánért. Örökre emlékezetes maradt számomra az a
nap. Segített nekem soha el nem felejteni, hogy mi a legfontosabb:
Istenre hallgatni.

Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy meghalljuk a hangodat és
kövessünk. Ámen.

Kérhetjük Istent, hogy mutassa meg, mi a legfontosabb.
Laurie Juliana (Virginia, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ÁGYHOZ KÖTÖTT BETEGEKÉRT!