Csendes Percek október 21.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                       2009. október 21. szerda                       

Lk 10,25-37.

25 Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse Jézust, és ezt
kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" 26 Ő
pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?"
27 Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes
szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és
felebarátodat, mint magadat." 28 Jézus ezt mondta neki: "Helyesen
feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." 29 Ő viszont igazolni akarta magát,
és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" 30 Válaszul Jézus ezt
mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók
kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan
otthagyva elmentek. 31 Történetesen egy pap ment azon az úton, de
amikor meglátta, elkerülte. 32 Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra
a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. 33 Egy úton lévő
samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; 34
odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán
feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. 35
Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki:
Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek,
megadom neked. 36 Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a
rablók kezébe esett embernek?" 37 Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt
hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen
cselekedj."

                          NYÍRÁSRA VÁRÓ FŰ
                          

Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a
felebarátom?" (Lk 10,29)

"Hé, át tudna jönni?" kiáltott Ruby az ajtónak támaszkodva. Átsétáltam
a kerten, és gyorsan odamentem hozzá. Azt kérdezte, nem ismerek-e
valakit, aki le tudná vágni a füvet nála. Elmondtam neki, hogy csak a
lányomat látogattam meg, és nem ismerek itt senkit. Zavartan
mosolyogtam, és felajánlottam, hogy szólok neki, ha hallok valakiről,
aki füvet nyír.
Természetesen tökéletesen megálltam volna a helyem a fűnyírásban, tehát
bűnösnek éreztem magam, miközben visszamentem lányomhoz. Kifogásokkal
erősítettem magam, hogy miért nem segítek Rubyn: Vigyázok a 81 éves
anyukámra; segítek gyerekeimnek, unokáimnak; tevékenykedem a
gyülekezetünkben; Ruby nem az én felelősségem. De sajnos továbbra is
sántítottak a kifogások. Mt 19,19-ben Jézus ezt mondja: "szeresd
felebarátodat, mint magadat". Rubynak szüksége volt rám, hogy iránta
való szeretetemből meglássa Isten szeretetét.
A fűnyírót áttolva Ruby kertjére, az élet gépezetét indítottam be. A
fűnyírás segített Rubyn, Isten előtt is kedves volt.
Rájöttem, hogy mindennapjaink tele vannak lehetőségekkel segíteni
felebarátainknak. Ha kedvesek vagyunk, őszintén mosolygunk, és
enyhítünk valaki terhein, arra utal, hogy megpróbálkozunk szeretettel
élni, ahogy Isten akarja.

Imádság: Emlékeztess Istenem, hogy segítsek másoknak, legyen gazdag
vagy szegény, fiatal vagy öreg. Ámen.

Ha szükséget enyhíthetek, Isten azt akarja, hogy megtegyem.
Irene Pruett-Wilson (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK SZOMSZÉDAINKÉRT!