Csendes Percek október 15.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                     2009. október 15. csütörtök                      

Mt 18,1-4.

1 Abban az órában odamentek a tanítványok Jézushoz, és megkérdezték
tőle: "Ki a nagyobb a mennyek országában?" 2 Jézus odahívott egy
kisgyermeket, közéjük állította, 3 és ezt mondta: "Bizony, mondom
néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek,
nem mentek be a mennyek országába. 4 Aki tehát megalázza magát, mint ez
a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában.

                           JÁRNI TANULÁS
                            

Én tanítottam járni Efraimot, kézen fogtam őket. (Hós 11,3)

Emlékszem azokra a különleges napokra, mikor a gyermekeim első
lépéseiket tették. Aprócska kezükkel az ujjamba kapaszkodva
egyensúlyoztak. Ott volt előttük egy új és csodálatos világ, amelyet
négykézláb mászva nem tudtak jól szemügyre venni. Nem láttak maguk
mögött, de nem engedtek el, mert érezték, hogy nélkülem elvesztenék az
egyensúlyukat. Miután elég erősek lettek ahhoz, hogy megtartsák
magukat, magammal szembe fordítottam őket. Mikor megláttak, úgy vágytak
hozzám jönni, hogy ez bátorságot adott nekik az első lépések
megtételére. Néha imbolyogtak, de mindig ott voltam, hogy elkapjam
őket, erősítve ügyességüket és magabiztosságukat, s így egyszer csak
egyedül jártak.
Mikor a Mt 18-ban Jézus szavait olvastam, "Ha meg nem tértek, és
olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek" - rájöttem, hogy túl sokáig
botorkáltam egyedül az életben. Ha megengedem Istennek, hogy vezessen,
egy új világ tárul elém, olyan lehetőségekkel, melyeket még sosem
tapasztaltam.

Imádság: Istenünk, segíts feléd nyújtani a kezünket, bízni
vezetésedben, hogy láthassuk a világban csodálatos munkádat. Ámen.

Az élet bizonytalanságai között kapaszkodjunk Isten kezébe!
Mark H. Anderson (Pennsylvania, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ELSŐ LÉPÉS BÁTORSÁGÁÉRT!