Csendes Percek november 27.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                      2009. november 27. péntek                       

Ez 34,20-31.

20 Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Majd én igazságot teszek kövér
bárány és sovány bárány között. 21 Oldalatokkal és vállatokkal
taszigáljátok, és szarvaitokkal öklelitek félre a gyöngéket, míg csak
ki nem szorítjátok őket. 22 De én megszabadítom juhaimat, és nem esnek
többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány között! 23
Egyetlen pásztort rendelek föléjük, hogy legeltesse őket: szolgámat,
Dávidot. Ő fogja legeltetni őket, ő lesz a pásztoruk. 24 Én, az ÚR,
Istenük leszek, szolgám, Dávid pedig fejedelmük lesz. Én, az ÚR,
megmondtam! 25 Szövetséget kötök velük, hogy békéjük legyen:
kipusztítom az országból a vadállatokat, biztonságban lakhatnak majd a
pusztában, és az erdőkben is alhatnak. 26 Áldást adok nekik hegyem
körül, esőt adok idejében: áldásos esők lesznek. 27 A mező fája megadja
gyümölcsét, a föld is megadja termését, biztonságban élnek földjükön.
Majd megtudják, hogy én vagyok az ÚR, amikor darabokra töröm igájukat,
és kiszabadítom őket azok kezéből, akiket szolgálnak. 28 Nem esnek
többé zsákmányul a népeknek, és nem falják fel őket a vadállatok, hanem
biztonságban lakhatnak, mert senki sem rémítgeti őket. 29 Híres
ültetvényt sarjasztok nekik, nem hal éhen többé senki az országban, és
nem kell tűrniük többé a népek gyalázkodását. 30 Akkor megtudják, hogy
én, az ÚR, az ő Istenük, velük vagyok, és hogy ők, Izráel háza, az én
népem - így szól az én Uram, az ÚR. 31 Mert ti az én juhaim, az én
legelőm nyája vagytok. Emberek vagytok, én pedig Istenetek! - így szól
az én Uram, az ÚR.

                            A JÓ PÁSZTOR
                            

Mert ő a mi Istenünk, mi pedig legelőjének népe, kezében levő nyáj
vagyunk. (Zsolt 95,7)

A külvárosban lakunk, amit nagyon élvezünk. Egyik este a férjemmel épp
a nappaliban üldögéltünk, amikor apró lépések zajára lettünk
figyelmesek, amely a verandáról hallatszott. A férjem, Emmit
felkapcsolta a villanyt a tornácon, és kinézett. Megdöbbenve látta,
hogy hét bárány áll sorban a verandán.
Emmit a hátsó udvar felé terelte őket, hogy biztonságos helyen
legyenek, amíg a gazdájukat meg nem találjuk. A bárányok engedelmesen
követték, és mikor kinyitotta a kaput, egyesével besétáltak. Utána a
fészerbe ment, hogy adjon nekik egy dézsa vizet, oda is mentek utána.
Bárhova ment, a bárányok követték. Ha nem bízták volna magukat a
férjemre, könnyen a környékünkön gyakran felbukkanó farkasok vagy más
ragadozók áldozataivá válhattak volna. Egy időre Emmit lett a
pásztoruk. Másnap megtaláltuk a gazdájukat, de a férjemnek nagyon
hiányoztak, mikor elmentek.
Olyanok vagyunk, mint ezek az elveszett bárányok. Pásztor nélkül csak
kóborolunk a kis világunkban, kitéve magunkat a kísértéseknek és
bajoknak. Mindnyájunknak szükségünk van egy pásztorra, aki "füves
legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet" minket. (Zsolt. 23,2) Hálás
vagyok, hogy megtanultam a bárányoktól, a jó pásztor nélkül mi is
veszélyben vagyunk.

Imádság: Drága Urunk, köszönjük, hogy a pásztorunk vagy, és szeretettel
vezetsz minket az élet mezején. Ámen.

Ha elkóborolunk, a jó pásztor megkeres minket.
Joan Clayton (Új-Mexikó, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NEM ISMERIK A JÓ PÁSZTORT!