Csendes Percek május 18.

[csendespercek at lists.ghost.hu]

                        2009. május 18. hétfő                         

Zsolt 104.

1 Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és
méltóságba öltöztél,
2 világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként
feszítette ki az eget,
3 palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek
szárnyán jár.
4 A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.
5 Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon.
6 Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is
állt a víz.
7 Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek.
8 A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet
készítettél nekik.
9 Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a
földet.
10 Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek
között.
11 Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják
szomjukat.
12 Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek.
13 Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól
tartod a földet.
14 Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek,
hogy kenyeret termeljen a földből,
15 és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát
az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.
16 Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett,
17 ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik.
18 A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak
búvóhelyet.
19 Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket, és a napot, amely
ismeri pályáját.
20 Ha sötétséget támasztasz, éjszaka lesz, amikor nyüzsög az erdő
mindenféle vadja,
21 az oroszlánok zsákmányért ordítanak, sürgetve Istentől eledelüket.
22 Ha felragyog a nap, visszahúzódnak, és tanyáikon heverésznek.
23 Az ember munkába indul, és dolgozik egészen estig.
24 Milyen nagy alkotásaidnak száma, URam! Valamennyit bölcsen alkottad,
tele van a föld teremtményeiddel.
25 Ott van a nagy és széles tenger! Számtalan lény nyüzsög benne:
kisebb és nagyobb állatok.
26 Ott járnak a hajók, és a cethal, amelyet azért formáltál, hogy
játszadozzál vele.
27 Mindezek arra várnak, hogy idejében adj nekik eledelt.
28 Ha adsz nekik, szedegetnek, ha bőkezű vagy, jóllaknak javaiddal.
29 Ha elrejted orcádat, megrémülnek, ha elveszed lelküket, kimúlnak, és
ismét porrá lesznek.
30 Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a
termőföld felszínét.
31 Dicsőség legyen az ÚRnak örökké! Örüljön alkotásainak az ÚR!
32 Tekintetétől reszket a föld, érintésétől füstölögnek a hegyek.
33 Éneklek az ÚRnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak
leszek.
34 Legyen kedves előtte fohászkodásom! Én örvendezem az ÚR előtt.
35 Vesszenek ki a földről a vétkesek, ne legyenek többé bűnösök!
Áldjad, én lelkem, az URat! Dicsérjétek az URat!

                       ELSZALASZTOTT ALKALOM
                        

Dicsőség legyen az Úrnak örökké! Örüljön alkotásainak az Úr! Éneklek az
Úrnak, amíg élek, zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. (Zsolt
104,31.33)

Férjemmel Dél-nyugat Angliában nyaraltunk. Az egyik sziklás
partszakaszon sétáltunk egy szeszélyes, napsütéses, záporesős napon.
Egy kanyarban a szárazföld egyik szikláját elöntötte a fény, míg a
többi rész árnyékban rejtőzött, csodálatos látványt tárva elénk. A
tenger kéken ragyogott a napban, a meseszép fehér hullámok mélyen
alattunk párává porladtak szét.
Ebből gyönyörű fénykép lenne! - kiáltottam, és azonnal kiszedtem a
gépet a tokjából. Míg leszedtem a kupakot a lencséről, és beállítottam
a távolságot, a pillanat elillant. A szöszmötölésem alatt a nap elbújt
egy felhő mögé, a fény elhalványult; elszalasztottam az alkalmat.
Sajnáltam, hogy lekéstem "a képről", de úgy éreztem, hogy megértettem
valami fontosat. Isten számtalan csodálatos dolgot helyez körénk, a
teremtés csodáit, nagyszerű zenét, művészeti alkotásokat és könyveket,
ismerős embereket, akiket szeretünk, és akikkel még ezután fogunk
találkozni. Ha rohanunk, elszalaszthatunk pillanatokat, fel sem
ismerjük őket, miközben mást keresünk. Másrészt, ha lassítunk,
észrevehetjük ezeket a dolgokat, élvezhetjük őket, és dicsőíthetjük az
Urat hálaadással.

Imádság: Mindenek Teremtője, Urunk, Istenünk, segíts néha szünetet
tartanunk, és felfrissülnünk a csodák által, amiket utunkba hintesz
minden nap. Ámen.

Rohanás helyett élvezzük az Istennel járás pillanatait!
Susan Hibbins (Lincolnshire, Anglia)

IMÁDKOZZUNK A NYARALÓKÉRT!